Mumford (1999)

Dilidoki

Dr. Mumford egy róla elnevezett kisváros (na jó, nem róla van elnevezve, csak ugyanúgy hívják) egyik pszichiátereként dolgozik. Még csak pár hónapja praktizál, de máris elég változatos a páciensei köre: egy magányos milliomos, aki szívesen dobálna baseball-labdát a mezőn, egy önmagával elégedetlen tinilány, vásárlásmániás feleség vagy éppen a film noir stílusú szexuális fantáziákat mesélő gyógyszerész. Aztán persze feltűnik a kedves és aranyos lány, aki krónikus kimerültségben szenved, és akibe Mumford szakmailag teljesen etikátlan módon lassan belezúg. Közben az egyik elutasított páciense próbálja ellene hangolni a városka másik két agyturkászát is…

– Do you know how I spend my every single solitary moment?
– Jerking off?
– No, that’s a good guess though!

Ez az alkotás is a Zooey Deschanel Project keretében került fel a megnézendők listájára, de az a helyzet, hogy alanyi jogon is teljesen megérdemli az említést. Az első jelző, ami eszembe jut a filmről a „kedves és szerethető” és egy ilyesmi filmtől én tulajdonképpen nem is nagyon várok többet vagy mást. Nagy tanulságok nélküli, kényelmes tempójú inkább romantikus, mint komédia, egy jó adag pozitív hangulattal, ami szerencsére nem hurráoptimista (mert azt utáljuk), szóval nyugi, senki nem fog bolyhos nyuszikat hányni a megnézése után. Ha mégis, akkor talán nem kellett volna megenni őket a film előtt…

Szereplők terén szerintem elég jól sikerült a válogatás. A főszereplő Loren Dean nagyon jól játszik, szinte azonnal sikerül szimpatikussá tennie Mumfordot, és ezt a film végéig fenn is tudja tartani. Kár, hogy azóta semmi érdekesben nem szerepelt. Mellékszereplők terén is elég jó a felhozatal, csak felsorolásjelleggel a nevek: Hope Davis, Mary McDonnell, Martin Short, Ted Danson, Jason Lee, valamint Zooey Deschanel, akinek nem mellesleg ez volt az első filmszerepe, 19 évesen.

– You’ve fallen in love with one of your patients? Doc! It’s not me is it?
– What! No, Skip. It’s not you, but I like you a lot.

A film szerethetőségéről a remek szereplők mellett egy ugyancsak remek rendező is gondoskodik, név szerint Lawrence Kasdan, akiről annyit mindenképpen tudni kell, hogy a legjobb újabb készítésű westernek közül kettőt is direktált (Silverado és Wyatt Earp), és emellett a többi filmje a minőségi kategóriában helyezkedik el.

A Dilidoki korántsem tökéletes film, szóval a világmegváltás ezúttal is elmarad, de azért egy kellemes másfél órás kikapcsolódást nyújtott, és mire eljött a stáblista ideje, sikerült egy kicsit jobb kedvet begyűjteni, mint előtte volt. A pontszám pedig legyen egy jobb fajta 7/10.

briangatwood | March 1st, 2009 at 2:03 am
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla