AVPR: Aliens vs Predator – Requiem (2007)

A Halál a Ragadozó ellen 2.

Az Alien és a Predator franchise külön-külön és együtt is jó sok mindent termelt már ki magából, de azt nem hittem volna, hogy az AVP égisze alatt egyszer majd tinifilmet fogok látni. Márpedig a Requiem esetében pont ez volt az érzésem. A (jó hosszú) felvezetésként szolgáló első óra nagyobb részében ugyanis kapunk jópár olyan klisés karaktert és történést, amit nézőként is illene szégyellnünk, az íróknak pedig egyenesen… de a kedvenc kínhalálnemeimről majd egy más alkalommal. A lényeg, hogy van itt problémás srác, akinek bejön a szöszicsaj, akit viszont a bunkóköcsög kefélget. Közben hazatér a problémás bátyó is, aki amúgy jóban van a sheriffel. Közben a másik szálon katonaanyu is hazatér.

Nem is magukkal a klisékkel vagy a karakterekkel van ám bajom, hanem azzal, hogy nem vezetnek sehová, illetve fölöslegesek. Komolyan, kell egy olyan filmbe karakterizáció, ahol tudjuk, hogy a feltűnő szereplők nagyobbik hányada csúnyán ketté lesz harapva? Egy olyan filmbe, amit eleve azért nézünk, mert tudjuk, hogy a feltűnő szereplők nagyobbik hányada csúnyán ketté lesz harapva? Szerintem egyáltalán nem kell, főleg akkor, ha ilyen félbevágott. Nem tudjuk meg, miért volt a bátyus sitten, honnan jött haza az anya, ilyesmik. Pedig ha már beleugrottak ilyenekbe, illett volna legalább egy picit tovább vinni. Mert ez így olyan érzés, hogy leforgattak egy fél órányi akciót, majd csináltak elé egy csomó időkitöltést, de közben a stúdió leszólt, hogy rövidebbre kell vágni a filmet. Mivel akció így is kevés van, inkább a felvezetésből húztak.

Persze ez lehet, hogy csak az én hülyeségem, de abszolút fölöslegesnek gondolom ebben a filmben az olyan jelenetet, hogy a sokáig távol lévő anyu kislánya inkább aputól akarja az esti mesét hallani akkor is, ha anyu már ott van. Szóval az első óra történéseit meghúztam volna 15 percre, benne egy jó hosszú, bővített medencés jelenet a szőke csajjal, plusz az alienek gyilkolászása (nem sok van belőle), majd 70-80 perc predátor által elkövetett vadászat. Na, így kell egy ilyen filmet rendezni, haha.

– Okay, no matter what happens, protect Kelly.
– Fuck this Titanic bullshit, no women and children first!
– Unless you can fly the helicopter, shut the fuck up.

De ezen felül is vannak ám bajok az AVPR háza táján. Például az, hogy az utolsó harmad (mikor végre beindul a film) akciódús és pörgős, mégsem izgalmas. Egyrészt ott van a predátor, aki rakétázik agyba-főbe, meg öngyógyít (minden predátoros film klasszikus snittje), mégsem éreztem a vadász és préda közötti feszültséget, harcot. Na jó, tudom, hogy ez a predi tulajdonképpen hentesmunkára jött ide (takarítani a lehuzant űrhajó után), de akkor is. Ez egy felsőbbrendű faj lenne, mutasson belőle valamit. Közben az emberek is próbálják menteni az életüket, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de valahogy mégsem érdekel, ki marad talpon a végén. Dutch bezzeg el tudta érni, hogy szurkoljak neki…

A rend kedvéért azt is megemlítem így a végén, hogy a trükkökkel sem voltam elégedett, szerintem az alienek mozgatása elég bénára sikerült (a predaliené főleg), és ezen a folyamatos sötét sem segített, sajnos nem tudta eltakarni. Összefoglalva tehát az a lényeg, hogy nekem ez a film nem különösebben tetszett. Nem vagyok Alien vagy Predator rajongó (ha az lennék, biztos szentségtörést kiabálnék), egyszerű mezei nézőként nem jött be. Azért persze próbálja be mindenki, hátha csak az én ízlésemet nem találták el a rendező tesók.