3:10 to Yuma (2007)

Börtönvonat Yumába

Azt mondják, a western halott. Ha tényleg így van, akkor az időről-időre feltűnő darabok csak visszajáró szellemek, a soha nyugodni nem tudó vadnyugat bolyongó lelkei csupán, akik nem hagyják, hogy örökre elfelejtsük őket? Véleményem szerint hiába ácsolták már meg a bitófát a műfajnak, a koporsószögekkel azért még várnunk kellene. Már csak azért is, mert a most tárgyalt 3:10 to Yuma (magyar keresztségben Börtönvonat Yumába) nemcsak a westernek, de a jó filmek táborát is erősíti.

Ben Wade nagyon veszélyes bűnöző, az egész vadnyugat rettegi a nevét. Egy pénzszállító kocsi kirablása után a közeli város, Bisbee kocsmájában próbálná múlatni az időt, amikor egy helyi farmer, Dan Evans segítségével elfogják. A vasút megbízottja (mert az ő pénzüket nyúlta le Wade és bandája) Yumába akarja kísérni Wade-et, ahol feltennék a 3:10-es vonatra, hogy az elroboghasson vele az igazságszolgáltatás felé. Ehhez azonban emberekre van szüksége. Evans-nek pedig pénzre, így persze elvállalja a munkát. Az utazás persze nem zajlik simán, de embereink végül eljutnak Yumába. A gond csak az, hogy Ben Wade emberei is ott vannak, élükön Charlie Prince-szel, aki eltökélte, hogy kiszabadítja főnökét. A háborús veterán Evans pedig ráébred, hogy egyedül kell elkísérnie Wade-et a vonatig…

Azt hiszem erre lehetne azt mondani, hogy klasszikus western-sztori. Ami engem nagyon megfogott a filmben az a két főszereplő és a motivációik bemutatása. Russell Crowe tényleg zseniálisan alakítja a törvényen kívülit, nem egy egydimenziós vérszomjas gyilkost tár elénk, akiről végig tudjuk, hogy pusztulni fog még a stáblista előtt. Azt nem mondom, hogy szerethetővé, de megkedvelhetővé teszi Ben Wade-et, egy olyan emberré, aki ugyan a törvény rossz oldalán áll, mégis sokkal inkább tisztességes, mint az arra felesküdött többiek. A jó oldal képviselője, Dan Evans (Christian Bale, ugyancsak remek) sem egy gáncs nélküli hős lovag fehér paripán, inkább egy kétségbeesett átlagember, aki úgy érzi, ez az egyetlen lehetősége, hogy valamilyen normálisabb irányba terelje családja életét, és bizonyítson gyermekei, illetve önmaga előtt.

Lényeges spoilerek nélkül nehéz lenne tovább feszegetni a köztük lévő viszonyt, így inkább feszegetem még egy kicsit a szinészeket. A kritikákban Ben Fostert szokás még kiemelni, aki Charlie Prince-t alakítja. Nem azt mondom, hogy nem játszott jól, de az ő karaktere pontosan olyan, amit a kritikusok általában szeretnek kiemelni. már ha ez így érthető. Kb. mintha azt mondanánk, hogy Anthony Hopkins milyen durván jól játszott a Bárányok hallgatnakban. Hogyne lett volna jó, hiszen a szerepe pontosan ilyenre lett megírva. Extravagáns karaktereket pont így kell eljátszani, nem? Nekem viszont sokkal inkább bejöttek Crowe és Bale visszafogott, hétköznapi, mondhatni életszerű karakterei. És megemlítem még Alan Tudykot, akit meg sem ismertem a filmben, annyira nem volt „önmaga”. Végülis ilyesmi a jó színész, nem?

A végére jöjjenek a szokásos értékelős sorok. Szeretem a westernfilmeket (még a klasszikus kovbojos-indiános fajtát is), így a hangulat rögtön magával rántott, és hála az operatőrnek és a zeneszerzőnek (nem instant klasszikus, de kellemes aláfestés) végig ott is tartott, és ebben az esetben még a film vége sem zökkentett ki, mint a Seraphim Falls esetében. Ehhez hozzátéve még az erős szinészi játék nyújtotta pluszt a végösszeg nálam 8/10-re jön ki. Érdemes próbát tenni vele.