King Kong (2005)

King Kong

Nem sok szót pazarolnék a történetre, azt már úgyis ismeri mindenki. Azt azonban fontos kiemelni, hogy ez nem a Jessica Lange főszereplésével 1976-ban készült film újrája, hanem az 1933-asé, így a történet is azt a vonalat követi. Bár végülis mindegy, csak szólok, hogy a dínók nem a Jurassic Parkból tetszettek meg Jacksonnak.

Címszavakban:

– speciális effektek: ugyanaz a cég követte el (WETA), amelyik már a Gyűrűk Ura trilógiánál bizonyította hozzáértését. Sajnos itt néhol kilógott a lóláb (dínóláb). Bár becsületükre legyen mondva, egy ilyen üldözést baromi nehéz lehet tényleg jól megcsinálni, és nekik sem sikerült. Pont olyan volt az egész, mintha egy rakás méretes haggies szaladgált volna hajlékony gumifallosz lábakon… A film többi részét viszont nem érheti panasz: a 30-as évek New Yorkja és a sziget is nagyon jól sikerült, a nagy majommal egyetemben.

– dramaturgia: végülis nem éreztem rajta, hogy el van nyújtva, de talán lehetett volna egy feszesebb 150 percet vágni az anyagból, mert bár úgy-ahogy össze vannak rakva a karakterek, néha nagyon egydimenziósak voltak, ami rövidebb játékidőnél talán nem tűnt volna fel (kevesebb idő jut egy-egy karakternek). Persze tudjuk, hogy Peter Jackson szereti a monstre verziókat…

– szereplők: Naomi Watts a törékeny szépség szerepében nagyon meggyőző, amellett, hogy csodálatosan szép is. Igazi finom eleganciával alakította a szerepét, tetszett. A többiek viszont bármikor lecserélhetők lettek volna bárki másra, még Jack Black is, aki ebben a filmben egyáltalán nem volt dzsekblekkes – valószínűleg ezért is volt kevésbé hiteles. Adrian Brody meg maga az átlagjóska személyesen, egyszerűen semmilyen.

– rendezés: itt csalódtam a legnagyobbat… Persze én vagyok a hülye, azt vártam, hogy Peter Jackson majd ismét elrepít egy olyan világba, ami nélküle nem jöhetett volna létre. Lehet szidni a GyU trilógiát, de meggyőződésem, hogy nála jobban senki sem tudta volna megcsinálni. A Kongnál viszont végig az volt az érzésem, hogy ezt bárki megrendezhette volna, semmi különleges nem volt benne, sajnos.

– érzelmek: ez viszont el lett találva. Kongnak igazi érzelmei vannak, és valóban úgy tűnik, működik a chemistry Watts-szal. Bármennyire is bizarr ebbe mélyebben belegondolni…

– tanulság: általában még a jó filmeket is sikerül elrontani azzal, hogy a végére még odaraknak valami magvas és/vagy súlyos gondolatot, amin az ember a moziból hazafelé (a kanapén elnyúlva) elgondolkozhat. A King Kongnál ezt a szerepet az emberi érzelmek töltik be, úgymint a szeretet, gyarlóság, kapzsiság, félelem, és így tovább. Szerintem nem kellett volna erőltetni. Ki a fene kockáztatná az életét egy nagy rusnya majomért? Hát én biztos nem.

– értékelés: egy délutánt vagy estét el lehet vele tölteni valami jó kis kajával feldobva a filmet, de azért megváltást senki ne várjon tőle. 6/10, mondjuk.