Szebb holnap 2.
A történet fonalát pár évvel később vesszük fel, amikor is Ho ismét börtönben ül, ahová öccse, a rendőr Kit juttatta. Ho-nak alkut ajánlanak, ha segít leleplezni volt mentorát, a pénzhamisítással vádolt Lungot, ismét szabad lehet. Mikor megtudja, hogy az öccse is éppen ezen az ügyön dolgozik, kötélnek áll. Aztán persze kiderül, hogy Lung mégsem hunyó, és előkerül az első részből megismert Mark ikertestvére, Ken is, na meg pár súlyosan betárazott fegyver…
A második rész szerintem még szórakoztatóbb, mint az első. A történet továbbra sem túl bonyolult, de teljesen korrekt, jó körítésül szolgál az akciónak, és még mindig a dramaturgia a lényeg, természetesen. Egyértelműen nagyobb teret kap Chow Yun Fat is, akinek végre lehetősége van szinészkedni (a szokásos ázsiai manírokkal, de tényleg vicces). Az éttermi jelenet tulajdonképpen az ő jutalomjátéka, ráadásul itt még az akkoriban elég borzalmas angoltudását is megcsillogtatja előttünk.
A Better Tomorrow II-ben több a vér, az akció és a hulla, mint az elsőben, és előkerülnek az ismerős mellékszereplők, de még Mark golyószaggatta ballonkabátja is, amiért hatalmas pluszpont, mert egyszerűen cool, amikor Chow Yun Fat magára kapja. A pontszám pedig 7/10, mondjuk.
Szebb holnap
Mark és Ho a hongkongi maffiának dolgozik, afféle mindenesként (értsd: bérgyilkos, futár, ésatöbbi). Ho már kiszállna, de egy kis rábeszélés hatására (értsd: zsarolás) még elvállal egy utolsó munkát, ami persze balul üt ki, ezért három évnyi nyaralás vár rá Tajvanon (értsd: börtön). Szabadulása után Ho visszatér Hongkongba, ahol tapasztalja, hogy a dolgok kissé megváltoztak. Próbálna új életet kezdeni, de a múlt azért nem enged olyan könnyen…
A történetben persze van azért egy-két csavar és még pár szereplő, de ez nem műsorismertető, ugye. Alapvetően egy klasszikus leszámolós filmről van szó, ahol a szereplők hullanak, mint a legyek, a fegyverek szórják az áldást, főszereplőink pedig több golyót kapnak be másfél óra alatt, mint a tíz legproduktívabb pornós egész pályafutása során összesen. És akkor itt kell egy alapvető tényt tisztázni: az ázsiai filmek mások. A Better Tomorrow-ban ugyanis minden a dramaturgia. Ha arra van szükség, egy szereplő belehal egy karlövésbe, egy másik viszont 10 golyóval a testében is vígan elvan. De ami a legjobb – és ez különbözteti meg egy hasonló amerikai produkciótól –, hogy ebben az esetben ez teljesen természetesnek hat, egy percig sem érezzük úgy, hogy valami fost látunk, egyszerűen szórakoztató és kész.
Persze tagadhatatlan, hogy a filmnek vannak hibái, sőt. Ha európai szemmel nézzük, a színészek játéka néhol ripacskodásnak tűnhet, de hát ez általánosan minden ázsiai filmre igaz, és itt ráadásul a többihez képest visszafogottak a színészek, és mint írtam, ha elfogadjuk, hogy ez ilyen, ők ezt így csinálják, akkor egyáltalán nem lesz zavaró. Az akcióknál is előjön ez a furcsa kettősség, mert egyrészt a kivitelezés (beállítások, kamerakezelés) eléggé furcsa, megmosolyogtató néhol, hiszen nem ehhez vagyunk hozzászokva, másrészt viszont a felvonultatott ötletek, koreográfiák még így, 21 év elteltével is megállják a helyüket (nálam legalábbis). Ide még hozzátehetném, hogy egyébként John Woo rendezte, meg máig afféle alapmű az akcióban meg stb. de nem hiszem, hogy az ilyen információknak szerepe kell, hogy legyen egy értékelésben. Egy film legyen alanyi jogon jó, nem?
Számszakilag azt mondanám rá, hogy 6/10-es a film, de ez kicsit megtévesztő, és leginkább a korából fakad, mert amúgy tényleg baromi szórakoztató és ajánlott a megnézése.