Flakes (2007)
A Flakes egy New Orleans-i pehely-bár, vagyis olyan hely, ahová odamész és gabonapelyhet meg mindenféle egyéb, reggelire való, tejjel leöntött cuccot ehetsz. Pont mint otthon, csak drágábban és nem lehet pizsamában betolni. Itt dolgozik Neal, aki amúgy közben zenész is, csak nem nagyon sikerül befejeznie az albumát a meló miatt. Ezen próbál segíteni Neal barátnője, Pussy Katz, aki célja elérése érdekében a szomszédban nyíló konkurenciánál kezd el dolgozni…
A sablonok szerint persze tudjuk, mi következhet ezek után – összeveszés, kibékülés, happy end – és a Flakes egészen addig jó film is volt, amíg valamennyire elkerülte ezeket a sablonokat. Aztán az utolsó 20 percre sajnos elfogyott az eredetiség, és akkor már nem volt olyan jó. Igazából most csak én vagyok nagyon kemény, mert azért még mindig az átlagos romantikus komédiák fölött teljesít a film, de valahogy mégis úgy éreztem a végén, lehetett volna jobban is. Mintha a film nagy részében uralkodó indie hangulat elment volna egy cigiszünetre egy kis időre. Aztán a végére még benézett a résnyire nyitott ajtón, de már nem tért vissza végleg.
A dvd boritóján a cím fölött szép sárga betűkkel hirdetik, hogy „From the director of Heathers”, vagyis a Gyilkos játékok rendezőjétől. Sajnos a Flakes nem éri el az előbb említett, szerintem remek film színvonalát, ugyanakkor szerencsére Michael Lehmann előző rendezésének szintjére sem süllyed le. Mindenesetre én inkább őt okolom, mint a szereplőket, akik ebből következően jók voltak. Az ismertebb nevek, csak felsorolásként: Aaron Stanford, Christopher Lloyd és Izabella Miko, és Zooey Deschanel, aki szokás szerint egy kissé furcsa lányt játszik, és továbbra is nagyon aranyos. Egyszer amúgy felmerült bennem egy fél pillanatra, hogy megnézném valami teljesen más szerepben, mondjuk agyatlan plázacicaként, de aztán ezt nagyon gyorsan el is felejtettem. Zooey maradjon csak olyan, amilyen, és pont.
Bár próbálok elfogulatlan lenni, azért az a helyzet, hogy a női főszereplő okán mégis sokkal többet vártam ettől a filmtől. Persze ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, de sajnos nem is igazán jó. Zooey nélkül simán átlagos lenne, vele viszont sikerült egy pontot javulnia, így a végeredmény 7/10 lesz.
Zooey pocsék színésznő. Nézd csak meg a The Assassination of Jesse James-ben vagy a ritka pocsék The Happening-ben ahol más szerepben “tündököl”.
A “pocsék” jelzőt mindenképpen erősnek tartom. A filmeket, amiket említettél, még nem láttam, viszont szerintem nagyszerű karakterszínész, és most az 500 days of summer valamiért bizalommal tölt el. Meglátjuk. Régi filmek alapján ítélni teljesen felesleges ugyebár. Mindenki indul valahonnan, és eljut valahová. Egyelőre az aranyos, szeretgetni való, kissé alternatív leányzó szerepét tökéletesen hozza minden filmjében. És nem a szerelem beszél belőlem… csak egy kicist.
Persze-persze, tökéletesen megfelel a leányzó a cuki-dinka altercsaj szerepre. El is fogja játszani amíg meg nem öregszik.
Csak azt ne várja senki, hogy ő lesz a következő Brad Pitt vagy Tom Hanks és hirtelen kibővül a paletta.
Such is the way of typecasting…
Dehogy várja senki, hogy ő legyen az új Tom Hanks, miért várná?
A Happeningben meg mindenki szar volt, szóval azt nem hoznám fel példának.
Pusztán arra hívtam fel a figyelmet, hogy a “jajjdecukiszemeivannak”, a “milyenbájosorrhangjavan” és a “jó színésznő” együtt emlegetése nem feltétlenül… valósághű.
Bocs, de nekem a Jesse James nagyon betett.