Because I Said So (2007)

Férjhez mész – Mert azt mondtam

Elmondom. hogy miért nem jönnek be a férfiaknak az ilyen romantikusnak szánt idiótaságok: egyrészt a sok nyál miatt, amit valamiért mindig bele KELL szuszakolni, másrészt pedig azért, mert az esetek nagy részében nem sikerül összehozni egy épkézláb női karaktert, akinél azt érezzük, hogy „ez már igen, érte én is hajlandó lennék sok mindenre”. Na hát ez az oka. A továbbiakban egy spoileres történet-összefoglaló anyázás következik, hogy másnak már ne kelljen végignézni ezt a szarmedvényt.

Mert itt van ez a Milly-lány (Mandy Moore), példának okáért. Látszólag szép, meg aranyos és kedves, és még főzni is rohadt jól tud, ráadásul eléggé szerencsétlenke, meg hülyén vihog, ha izgatott lesz. Szóval alapvetően jó fejnek tűnik. Oké, van egy abszolút domináns köcsög anyja (Diane Keaton), aki még mindig irányítja, meg felad egy hírdetést, hogy pasit keres a lányának, meg ilyenek. Részemről kb. itt szakadt el a cérna, azt hiszem ha ilyen anyám lenne, már rég

a., kinyírtam volna
b., kinyírtam volna magamat.

Szóval, seggfej-anyu össze is hoz (persze alapos casting után, balfaszok és pedigre nélküliek kizárva) nevezett lánynak egy randit a gazdag és nagyon üzletember Jason-nel (Tom Everett Scott – rajta van az örökös rulez-listán), aki gazdag és nagyon üzletember, és majd a fináléban ő lesz a hoppon maradó, pedig csak annyit tett, hogy jogosan megorrolt egy antik családi gyertyatartó eltörése miatt, na meg óvatosan célzott rá, hogy Milly-lány talán használhatna pár szinonimát is, nem csak ugyanazt az egy szót.

De a bonyodalom ugyebár nem várat magára, ezért Johnny, aki pont ott zongorál, ahol anyu castingol, úgy dönt, ő is megnézi már magának ezt a lányt, és egy hamarost bekövetkező összefutás után vesz is neki fagyit, aztán meg már hipp és hopp, ágyban is vannak. Johnny amúgy szimpatikus fiú, ellenben van neki egy hiperaktív-szerű fia, aki épp csak össze nem szarja a konyhaszekrényt, de azért tök aranyos meg minden (így szeretnék eladni, persze. Nem vagyok híve a gyermekbántalmazásnak, de akkor is, egy kaloda kijárna a kis nyomingernek).

Persze a lényeg még csak most jön, hiszen Milly-lány közben Jason ágyikóját is teszteli, amitől aztán végképp magam alá hánytam… Félredug, és még szimpi is legyen? Hát anyátok. Tudom, most jön a szokásos női duma, hogy ha a férfiaknak lehet, akkor a nőknek is, de nem. A férfiaknak sem lehet. Ha mással akarsz, előtte fejezd be az előzővel, pont.

Ez persze nem maradhat titokban, Johnny rá is jön, és persze jogosan ki is bukik rajta. Milly-lány is rájön, hogy üzletembert köcsög-mama hathatós közbenjárásának köszönhetően sodorta elé az elésodró, amitől jól fel is háborodik, és elküldi szerencsétlen faszit melegebb égtájakra. Naná, mással kúrsz, de ő a geci. Hát majd nem. Közben anyu rábeszéli Johnny-t, hogy ugyan már nézze el a megcsalást, és a film itt borítja harmadszor is a vödör szart a fejünkre, hiszen Johnny megbocsát. Balek vagy, apa, igazi balek, és most vesztetted el a szimpátia-szavazatomat.

Azt meg már csak utólag teszem hozzá, hogy frigid-anyu egy éjszaka alatt igazi kefélőgéppé változik, és a végén még a saját esküvőjéről is lemarad, mert épp a vőlegénye rúdját polírozza valahol.

Komolyan nem értem. Itt van ez a sok jó színész (még az Arrested Developmentes Buster is tiszteletét teszi), és akkor alájuk tolnak egy ilyen rakás gané forgatókönyvet. Egyedül Tom Everett Scott karaktere az, akivel valamennyire együtt lehet érezni. És persze pont ő szívja meg.

A lényeg, hogy soha többet ilyet, és 1/10.

briangatwood | June 7th, 2007 at 7:14 am
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla