Dragonball Evolution (2009)

Dragonball: Evolúció

Széllel szemben nem jó pisálni – tartja a mondás, én pedig maximálisan egyet is értek ezzel, feltéve, hogy ténylegesen pisálásról van szó. Viszont ha úgy érzem, hogy valamivel kapcsolatban az árral szembeforduló véleményt kell megfogalmaznom, azt is megteszem. A Dragonball Evolution esetében ez azt jelenti, hogy nem állok be a sorba és írom le én is, hogy mennyire szar, hogy meggyalázták az animét, na meg hogy hogy mertek Songokuból egy középiskolás lúzert csinálni és Roshi miért nem egy szakállas vén kujon. Ehelyett inkább kijelentem, hogy a film igenis nézhető és még szórakoztató is. És a legfelháborítóbb ebben az egészben, hogy komolyan gondolom.

Mert ha túltesszük magunkat azon, hogy nem egy eredetihez hű adaptációt látunk (tudom, pont ez okozza a gondot a rajongóknak, de hát a legtöbb adaptáció nem hű az eredetihez, ez már nem újság), akkor a Dragonball nem lesz teljesen negatív élmény. A történet olyan amilyen, nagyjából a sorozatra épül, csak persze csillió dolgot kihagyva, párat megváltoztatva és összesűrítve. Nem tökéletes, néhol akkora lyukak vannak rajta, mint ide Lacháza (innen pedig jó messze van, higgyétek el), de lehetne sokkal rosszabb is. A legnagyobb felhördülés ezért volt egyébként, mert mi az, hogy Goku egy szerencsétlen tini, mikor kicsinek kéne lennie. Szerintem viszont azt is figyelembe kellene venni a szarozás előtt, hogy ami egy animében működik, az élő szereplőkkel nem fog. Egy karatéjos kung-fu harcos ötéves? Na hiszen. Ráadásul akkor hogy lett volna a filmben Jamie Chung? Roshi és Piccolo kinézetére ugyanez a válaszom. Irdatlan gonosz antennákkal a fején?

Technikailag szintén elfogadható lett a film, de azért korántsem tökéletes. Az effektek és egyéb CG-részek például marhajók, viszont a stuntos mutatványok már nem annyira. Bár igazából nem is emlékszem láttam-e már valahol jól kinéző ugrálást, sajnos minden filmben látszik, hogy köteleznek ezerrel. Amivel viszont egyetértek, az a verekedési jelenetek mennyiségét és minőségét kifogásoló kritikák. Egy Dragonball című filmtől azért az ember elvárna pár arcleszakító erejű fightot, de sajnos ilyet nem kapunk. Az egyetlen dicsérhető harc az autószétverős jelenet, de az inkább a viccessége miatt. A végső bossfight szintén erőtlen és rövid volt, ami tényleg szégyen.

Szóval a rajongók nagyobbik része magán kívül van, felháborodva oltja a filmet és mindenféle változatos halálnemeket vagy közeli családtagokkal lebonyolított szexuális aktust képzel el a készítőknek. Nem mondom egyébként, hogy nem értem meg őket, de nem tudok egyetérteni. Egyébként a film írója, Ben Ramsey, aki a zseniális The Big Hit című filmet is pötyögte (meg egy random fekás filmet, lényegtelen), igenis gondolt a fanboyokra. Nyilván nem szeretetproject volt a Dragonball, de az olyasmikért, mint a Roshi karakterébe átmentett kéjenc megnyilvánulások (vagy megjelenésekor a görnyedt testtartás, a teknőspáncélt imitálandó), a Capsule Corp. járműve, vagy éppen Goku piros ruhája igenis érdemel egy pirospontot. A kamehamehától meg egyenesen beszartam, mármint ilyet egy filmbe? Nyilván a rajongóknak, mi másért?

Dragonball Evolution

A rendezői székre James Wong neve volt felírva, akire a a tévébuzik (/me) a Chris Carter-közeli sorozatok stáblistájáról (X-Akták, Millennium, The Lone Gunmen plusz Űrháború: 2063), a filmnézők pedig a remek Végső állomás-trilógia vagy a kevésbé remek Jet Li-féle Az Egyetlen kapcsán emlékezhetnek. Nála sem volt szeretetproject a film, de teljesen korrekt munkát végzett azért.

Kezd már hosszú lenni az írás, mostanra már biztos az is abbahagyta az olvasást, akit érdekelt (akit meg nem, az el sem kezdte), de azért még a szereplőkről ejtek pár mondatot. Csak egy mondatban a legrosszabbat: a Yamchát megformáló melírozott hajú ázsiai pinabubus valami hihetetlen módon félrement. Nem sokat szerepel, de már a fejére ránézve rúgtam volna amíg mozog, és egy kicsit utána is. A többiekkel viszont nem volt nagy gond. A Gokut alakító Justin Chatwinnél már a Világok harcában is azért szurkoltam, hogy cincálják cafatokra a tripodok, és később a nagyon rossz Láthatatlannal sem tett rám jobb benyomást, de itt igazából nem volt különösebb gond vele.

Jamie Chung (Chi-Chi) is teljesen jól játszott, de nála igazából a DF (dekoratív faktor) számított, arra pedig magas pontszámot érdemel mindenképp. Nem úgy a másik női szerep megformálója, Emmy Rossum. Nála nem is értettem, mi van, a normális képeken teljesen jól néz ki, erre a filmben kap valami elbaszott sminket. Piccolo világoszöldes maszkja alatt James Marsters rejtőzött, akit a Buffy rajongók (/me ismét) Spike karaktere után ismét valami cool rosszfiúként akartak látni – sajnos ez nem jött össze. Az egész filmben kb. 5 mondata van, ami elég durva elpazarlása egy geekkörben kedvelt színésznek. A végén pedig jöjjön Chow Yun-Fat, aki viszont tényleg király volt, bohóckodásával kétségtelenül megidézte Zseniális Teknős figuráját.

A bevételi adatokat nézegetve látszik, hogy elég durván hasalt a Dragonball, amit őszintén szólva meg is értek. Ha átlag mozibajáró lennék, valószínűleg engem sem érdekelne, a rajongók meg nyilván szándékosan bojkottálták a trailer után (vagy még előtte). Én is rajongó vagyok, viszont nem bojkottáltam, és az a helyzet, hogy sokkal-sokkal jobban sikerült, mint vártam, ráadásul bármikor hajlandó lennék újranézni, úgyhogy meg is kapja a 7 pontot. Igazából csak egyvalamire lennék kíváncsi: mi a szar az az Evolúció?

briangatwood | April 14th, 2009 at 5:20 am
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla