Goldfinger (1964)
James Bond: Goldfinger
Már a kezdő jelenet is biztató: Bond az éj leple alatt besurran valahová, majd a magával vitt plasztik és a helyszínen található nitrovalami, valamint egy időzítő segítségével felrobbantja a helyet. A szállodai szobájába visszatérve megkapjuk szokásos merénylet-kísérletet, ahol a 007-es megmutatja, milyen jól ért a villanyszereléshez, illetve az is kiderül, hogy milyen gáláns és lovagias is ő az ellene konspiráló fehérnéppel szemben. Ezután következik a főcím Shirley Bassey előadásában, ami szerintem az egyik legjobban sikerült az összes közül. És azt is elárulom, hogy a filmről is hasonlóképpen vélekedem.
Ebben a moziban ugyanis tényleg majdnem minden benne van, ami egy Bond-filmet Bond-filmmé tesz. A 007-es ellenfele ezúttal egy Auric Goldfinger nevű angol, aki amúgy az arany megszállottja, és azt tervezi, hogy radioaktívvá teszi az Egyesült Államok Fort Knox-ban tárolt aranykészletét (de nem ám csak úgy, többlépcsős, furmányos terv keretében, természetesen), és ezáltal majd jól meggazdagodik, hiszen az általa birtokolt arany ára jelentősen felértékelődne. Ez egyébként saját terv, szóval Goldfinger kivételesen nem a SPECTRE ügynöke, ami szerintem még jót is tett neki, ugyanis egy átlagos Bond-gonosznál sokkal jobb karaktert sikerült összehozni. Ez persze köszönhető Gert Fröbe-nek is, aki annak ellenére, hogy nem nagyon beszélt angolul (kapott is egy jó kis utószinkront – ez egyébként elég sokszor megtörtént a Bond-filmekben, bár főleg a lányoknál), mégis hihetően alakitotta a gátlástalan és aranymániás gecit.
– Do you expect me to talk?
– No, Mr. Bond. I expect you to die.
A másik pozitív tényező, ami Goldfingert kiemeli a tömegből, hogy neki van az egyik legjobb fej problémamegoldó embere, név szerint Oddjob. Ő az a kalapdobáló kínai, akit már említettem korábban. Bár némasága miatt beszéd helyett csak nyög, mégis az egyik legcoolabb karakter a Bond-univerzumban. Persze neki sincs kegyelem, megkapja a maga kis haláladagját, hiszen azért mégis egy negatív alakról van szó.
A Goldfinger, bár nem éri utol az index érdekeltségébe tartozó fórumok és blogok idióta fasztojás kommentelőit elsőzésben, de azért jó pár releváns első helyet magának tudhat. Például ez volt az első Bond-film, ami Oscar-dijat kapott (legjobb hangeffekt kategóriában). De ami ennél fontosabb, hogy itt láthattuk először az azóta a kémfilmekben előszeretettel használt és nagyjából szarrá parodizált jelenetet, amikor is a főgonosz egy lézerrel akarja kettévágni a lekötözött főszereplőt. Gondolom mindenkinek megvan ez a jelenet, mint ahogy az is, mikor a kütyü-szakértő (jelen esetben Q) mutogatja az aktuális cuccokat a főhősnek, a háttérben a többiek meg egymáson tesztelgetik a lángszórót, atombombát vagy a lesből támadó ruhaszárítókötelet. Na ez is itt jelent meg először.
Bár jó történet és jó gonoszok jellemzik a filmet, meg kell említenem a gyengeségeit is, mert sajnos azok is vannak, és ráadásul a harmadik fő összetevő, mégpedig a Bond-lányok képében jelennek meg. Lehet, hogy csak én érzem így, de ebből a szempontból a casting sajnos gyengére sikerült. Talán a Tilly-t játszó Tania Mallet-ből ki lehetett volna hozni valami értelmeset, de sajnos nem így történt. A többiek, vagyis Shirley Eaton (Jill) és a képeken látható Honor Blackman (Pussy Galore) viszont egyszerűen gyengék voltak. Fura módon az eddigi nők közül egyedül ez utóbbinak volt értelmes színészi tapasztalata, mégis valahogy ő volt a legkevésbé érdekes és hihető. Ez egyébként valószínűleg a karakternek is köszönhető, illetve annak, hogy nem tudták eldönteni, mi legyen vele. Ugyebár a regényben Pussy leszbikus, de végül Bond ellenállhatatlan sármja visszacsábítja a jó oldalra, a filmben viszont ebből csak annyit érzékeltetnek, hogy először nem érdekli Bond, majd utána mégis beadja a derekát, Goldfinger utasítására. Így pedig már nehezen hihető, hogy a végére ténylegesen meg is javul… De mindegy, a lényeg, hogy ezúttal az ágytöltelékek nem emelték, hanem lehúzták a színvonalat egy kicsit.
De ettől függetlenül a Goldfinger a 007-es eddigi kalandjai közül mindenképpen kiemelkedik, és ahogy már elspoileztem fentebb, az összesitett listán is előkelő helyet fog elfoglalni. Úgyhogy pontszámként simán kap egy 8/10-et, amivel be is emeli magát a tízes skála felső harmadába.
jaja, a Goldfinger tényleg az egyik legjobb bond, ha nem a legjobb, majd én is újrázok vmikor és eldöntöm a sorrendet :)
Szia, nagyon jók ezek a Bond elemzések, várom a többit is!
Ez a Connery korszak (és az összes közül is előkelő helyen van) legjobb filmje (holtversenyben az Oroszországból Szeretettel, kicsivel mögöttük a DR. No amik után a Thunderball és a Csak kétszer élsz, majd jó sokkal lemaradva a Gyémántok az Örökkévalóságnak ami mind a 22 film közül a leggyengébbek között van)
A sztorit jól adaptálták a filmvászonra, persze a könyv jobban kidolgozottabb, de olyan részeket szedtek ki főleg amik jelentéktelenek a fő történet szempontjából, a néző nem értette volna (utalás olyan Bond sztorikra amik előbb íródtak, de még nem voltak filmen) vagy egyszerűen csak film vásznon nem mutatott volna jól (a könyv lélektani részei, hogy Bond belefáradt a munkájába ez nem illett volna a Connery-s mindig elegáns, macsó Bondhoz). A könyvhöz képest kicsit kapkodósabb a film, de ez a játékidő átka, ha nem olvasom el ugyanúgy megértem és teljesen meg lennék elégedve (de még így sem volt komolyabb bajom).
Connery természetesen jól játszik, a többi szereplőre sem lehet panasz. Engem, csak Felix zavart, nem tudom megszokni, hogy mindig más játssza ez a színész meg különösen elütött a többitől.
A csajok jók (talán Pussy Galore lehetett volna pár évvel fiatalabb). A zene meg a főcím a sorozat legjobbjai között vannak.
9/10