Citizen Kane (1941)
Aranypolgár
Jobb ezen túlesni minél előbb, mint amikor egy sebtapaszt tép le az ember, szóval nem is húzom sokáig a nyilvánvaló kinyilatkoztatását: az Aranypolgár nem jó film. Jó lett volna, ha nem kell ilyesmit mondanom, de sajnos kell. Ez a mű minden filmes listán előkelő helyen szerepel, és milliószor lett már agyonmagasztalva, mint a filmtörténet egyik legfontosabb állomása, és én sem a filmművészetben betöltött úttörő szerepét vitatom. De aki azt mondja, hogy ez a film most is megállja a helyét és képes ugyanazt a hatást kiváltani, mint 60 évvel ezelőtt, ráadásul még tetszik is neki, az egész egyszerűen sznob, vagy nagyon szeretne megfelelni az „okos filmértő” imidzsének.
Ha esetleg erre téved egy köldökbámulós filmfasiszta, akkor biztos én is megkapom majd, hogy nem értettem a lényegét, de az a helyzet, hogy nem erről van szó. Tisztában vagyok a Welles által alkalmazott újszerű technikákkal, szimbolizmussal, és – bár ez már kissé magyarázom a bizonyítványom jellegű – szokásomtól eltérően (az a film, amit lexikonozni kell, filmként már nem sokat ér) nem voltam rest utánaolvasni sem, nehogy valami kimaradjon, de ez a filmen nem segített. A Citizen Kane egyszerűen nem működik, ma már biztosan nem. Mégpedig azért nem, mert az egészet meghatározó újszerűség már régóta nem újdonság. A mostani operatőröknek már alapvető, hogy játszanak a fény-árnyék hatással, szögekkel, távolsággal, és a nem lineáris történetvezetés is megszokottá vált a mai mozgóképekben. Ha pedig ezeket a mára mindennapivá vált eszközöket elvesszük, sajnos nem sok minden marad.
A szimbólumok pedig… A történet nem túl fordulatos vagy újszerű: Charles Foster Kane, a piszok gazdag sajtómágnás hatalmas palotája magányában meghal, utolsó közléseként egyetlen szót hátrahagyva maga után. Egy újságíró, annak reményében hogy ezáltal majd valami szenzációsat deríthet ki Kane-ről, megpróbál utánajárni, hogy mit is jelenthet ez a szó. Kane életét a nyomozás közben felkeresett ismerősei flashbackelik nekünk. Láthatjuk, ahogy Kane megváltozik az évek során, afféle fausti figura lesz, ésatöbbi, ésatöbbi.
Ez a rejtett réteg egyébként régen sem működött, hiszen a nép egyszerű gyermeke már a bemutatásakor sem volt túlságosan oda Welles alkotásáért. Persze lehetséges, hogy tényleg nem értették, de mai szemmel nézve ez az elutasítás teljesen érthető. A karaktervezetés nevetséges, nincsenek igazi személyiségek, akik kontrasztot adnának a főhős figurájának. Igazság szerint maga a főhős is kidolgozatlan, nincs rendesen felépítve az az alap, ahonnan elindul, és így a végső állapot sem tud igazán érvényesülni, csak úgy lóg a levegőben az egész. Azt viszont nem tudnám megmondani, hogy ez a színészek hibája-e vagy sem. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán érdemes egy ilyen régi filmet értékelni ilyen szempontból. Az eltelt hat évtized alatt akkorát fordult a világ, hogy tulajdonképpen nincs értelme a színészi alakítások milyenségét firtatni, hiszen mai szemmel nézve az akkor brillírozó szerepformálás is nevetségesnek hat. Gondoljunk csak az ázsiai filmek túljátszásaira, európai szemmel azok is nevetségesnek hatnak, pedig nagy részük a saját kultúrájában teljesen rendben van. Ugyanez a helyzet a régi filmekkel is. Például Welles dührohama, amikor szétveri a szobát, egy mai filmben oltári nagy ripacskodásnak számítana. Más kor, más kifejezőeszközök. Azt csak megjegyzésként teszem hozzá, hogy szerintem Orson Welles alapvetően egy gusztustalan figura, szóval valószínűleg nem is tudna olyat produkálni, amire elégedetten tekintenék. De ez tényleg mellékes, a film értékelését nem befolyásolja jelentősen.
Biztos vagyok benne, hogy a maga idejében az Aranypolgár kiugró volt, és szeretik klasszikusként emlegetni, de én inkább csak meghatározónak, vagy pionirnak mondanám, ha már mindenképpen cimkézni kell. Klasszikus akkor lenne, ha túlélte volna az elkészitése óta eltelt időt.
Update: hosszas gondolkodás után beláttam, hogy a minimális pontszám valóban eléggé szélsőséges, úgyhogy a film érdemeire való tekintettel utólagosan rehabilitálom és kap egy 5/10-et. Lehet örülni.
De sötét hülye vagy bazdmeg!! Az aranypolgár szent és sérthetetlen, a legjobb film lehetne, ha nem lenne a Keresztapa 2!
kabbe: azért ezt nem kéne. máshogy is kinyílváníthatod a véleményed.
kabbe: egyszerű mezei sznob vagy.
bakker, teljesen egyet kell hogy értsek Jo-Ker-rel nekem sem tetszett a film abszolut, értem én hogy 60 éves meg minden de Casablanca és a Citizen Kane is abszolut 0 mai szemmel nézve, és nyilván 60 éve még nagy szám volt de 2008ban nem tudom úgy értékelni, ezzel szemben viszont a Vertigo a 12 angry men, és a Rear window nekem mai szemmel is tetszett, pedig azok is régi darabok, vagy pl pár napja néztem meg a Paths of Glory-t 1957es fekete fehér mégis le tudott kötni, érdekelt a vége és csak 90 perc volt de legalább nem unatkoztam…
Hát, lehet, hogy hülye vagyok, de nekem tetszett a Citizen Kane és a Casablanca is… Igaz, én amúgy is nagyon szeretem a régi filmeket. Ami nem némafilm, az nekem jöhet. Persze, a ’30-as, ’40-es években még lassabb volt a tempó, de nekem akkor is tetszik. Azért azt túlzás állítani, hogy csakis sznob lehet az, akinek ez tetszik… Kissé egysíkú és végletes gondolkodás az ilyen.
A Vertigoval, a 12 Angry Men-nel és a Rear Window-val meg kár összehasoníltani… Nem is egy műfaj, nem is egy kor (ezek több, mint 10 évvel későbbiek).
Hát azt hiszem én is köldökbámuló bölcsésznek számítok, mint filmszakos, de örülök, hogy vki végre kimondta. Én gyülöltem a filmet, amit persze már kb első héten megnézetett velünk a tanár.
Kabbe: akkor készitheted a káromkodásaidat, mert hamarosan a Keresztapa is megkapja a magáét, néhány más, túlzottan magasra emelt filmmel együtt.
LSL: naná, van egy csomó régi film, ami még most is nagyon jól működik, majd azokból is szemezgetek.
mr: nem mondtam, hogy hülye vagy, de szerintem nagy különbség van aközött, hogy szereted, vagy azt mondod, hogy a Kane még most is a világ legjobb filmjei közé való.
monana: pedig akkor neked “hivatalból” is szeretned kellene :D
Az Aranypolgár védelmében, Joe-ker
1. Ellentmondasz magadnak egyszer: “Más kor, más kifejezőeszközök.” ellenében “A Citizen Kane egyszerűen nem működik, ma már biztosan nem.” és “Klasszikus akkor lenne, ha túlélte volna az elkészitése óta eltelt időt.” – a klasszikusok többsége a mai kortól meglehetősen eltérő művészi eszköztárral rendelkezik, ami – ez csak természetes – mai szemmel kissé furcsa, más, szokatlan. De akkor ezek szerint a Rómeó és Júlia sem klasszikus, csak mert nehezebb megérteni az archaikus a nyelvezetét vagy végső soron csak egy túldramatizált tinédzserszerelemről szól, ami a mai világban “nem működik”?
2. Ellentmondasz magadnak másodszor, amikor kijelented, hogy “Biztos vagyok benne, hogy a maga idejében az Aranypolgár kiugró volt, és szeretik klasszikusként emlegetni, de én inkább csak meghatározónak, vagy pionirnak mondanám, ha már mindenképpen cimkézni kell.” Tehát a maga idejében “kiugró” volt, “meghatározó” és “pionír” film, és te 1-et adsz neki a 10-ből. Ez nevetséges.
3. “A mostani operatőröknek már alapvető, hogy játszanak a fény-árnyék hatással, szögekkel, távolsággal, és a nem lineáris történetvezetés is megszokottá vált a mai mozgóképekben.” – de akkor még nem volt alapvető, és mindezen technikák mesteri alkalmazásáról tanúskodik a film, a formai-tartalmi egységet megvalósítva. Ezek szerint minden, mára már megszokottá vált újítást bevezető alkotást semmibe kell venni?
4. (Megbocsáss, de) nagyképű vagy: “De aki azt mondja, hogy ez a film most is megállja a helyét és képes ugyanazt a hatást kiváltani, mint 60 évvel ezelőtt, ráadásul még tetszik is neki, az egész egyszerűen sznob, vagy nagyon szeretne megfelelni az “okos filmértő” imidzsének.” – Ezt mi alapján mondod? Felmérést tartottál? Bevallom, nekem is kissé lassú volt a film néha, ez tény (felgyorsult világban élünk), de ettől még tetszett, ezt őszintén mondom.
Ne ilyen hevesen, barátom, ne ilyen hevesen.
Hadd védekezzek :)
1. az, hogy mások a kifejezőeszközök, még nem jelenti, hogy ez a másság rossz, és nem predesztinálja, hogy semmilyen esetben sem működik. Pontosan ezt irom, azok a klasszikusok, amik a másság ellenére is megállják a helyüket. Shakespeare művei például pontosan ilyenek. Gondolj bele, rengeteg feldolgozás született már belőlük, napjainkban is játsszák őket eredeti formájukban a világ számos, különböző kultúrájú országában. Számomra ez azt jelenti, hogy még igy, sokszáz év elteltével is képesek valami olyat nyújtani, ami érdekli az embereket. Az Aranypolgárt nem látom a mozikban, tévékben…
2. miért lenne nevetséges? A pontszám csak egy szám, azt jelzi, hogy mennyire tetszett a film. Attól, hogy valami nem tetszik, még nyugodtan elismerhetem az értékeit, nem?
3. nem kell semmibe venni, természetesen, nem is ezt irtam. Érdemei elismerése mellett leirtam, hogy nem tetszik a film.
4. abban igazad van, hogy nagyképű vagyok, de a véleményemet továbbra is tartom. Te is azt irod, hogy tetszett a film, bár kissé lassúnak találtad, és nem azt, hogy mikor megnézted, teljesen kiütött, és valami hihetetlen filmélményt kaptál tőle, amit még soha ezelőtt.
Az 1/10 lehet, hogy nagyon irracionálisnak tűnik, de akkor is igaz, de nem kell túl sok jelentőséget tulajdonitani neki. Ahogy irtam, ez gyakorlatilag egy tetszési index, nem osztályzat. Azt jelzi, hogy mennyire jött be az adott film, milyen hatást váltott ki.
Egyébként pedig őszintén köszönöm a kommentet, sokkal jobb ilyen ellenvéleményt olvasni, mint egy értelmetlen anyázást :)
Joe-ker, az Aranypolgárt azért nem látod a kereskedelmi tévékben, mert 1941-ben készült és fekete-fehér. Ha mondasz egy kb. 1955-1960 előtt készült filmet, amit előszeretettel vetítenek, ledöbbenek.
Egyébként ez így, ahogy te mondod, nem igaz. Például 2-3 hónapja ment az m2-n, és asszem ugyanott vetítették nem sokkal utána a róla szóló dokumentumfilmet.
Moziból sok van, a művészmozik egyéni preferencia alapján válogatnak.
Millió ok van rá, hogy miért foglalkoznak többet a Romeo és Júliával, mint az Aranypolgárral. Ezek közül az egyik az alaptörténet. Azért az üldözött szerelmesek-toposz kicsit többször előkerül a művészetekben, mint az elvett gyerekkor témája. Előbbi történetvezetése pedig közérthetőbb stb.
Ha pedig már a történet lényegénél tartunk: ha lefaragjuk az “azóta milliószor felhasznált” techikai újításokat (ebben még igazad is van, a jelentőség nem egyenlő a minőséggel), ott marad a történet. Az elvett gyerekkor. És én azt nem értem, hogy 1941-ben mi volt az a plusz vagy mínusz, ami miatt ez a film ma “nem üt be ugyanúgy”? A színészi játék ebben az esetben tényleg ízlés kérdése, mert nekem pl. a Welles-féle szobaszétverés az egyik jelenetem.
Egyébként nem érzem magam sznobnak, csak mert én kiemelkedően jónak tartom a filmet. Az 1/10-zel viszont becsapod magad. Tényleg.
egyik jelenetem = egyik kedvenc filmjelenetem
igaz h színes, de a gone with the wind szokott menni és az 39-es :) (plusz magyar régieket simán nyomnak)
hát hatalmasat röhögtem mr.kabbe reakcióján, így kell okosan egyet nem érteni. no komment.
viszont komolyra fordítva, attól függetlenül h nem pártoltad a Kanet, engem pont kíváncsivá tettél, előkaparom.