Dragonlance: Dragons of Autumn Twilight (2008)

Dragonlance – Az őszi alkony sárkányai

Elképzelésem szerint az történhetett, hogy az első prezentáláson bemutatták a dvd-borítót, az „ilyen lesz az egész!” mondat kíséretében, majd az így megkapott költségvetési keretből valaki kihasított egy bazi nagy szeletet, és már nem maradt elég a tényleges munkára. Ha máshogy történt, akkor egyszerűen nem értem, ki volt az az őrült, aki erre a vizuális gyengélkedésre pénzt adott. A hagyományos animáció és a CGI keverése teljesen elhibázott ötlet, leginkább azért, mert mindkettő gyenge minőségű. A digitális sárkányok és sárkányfattyak halványan ugyan emlékeztetnek az eredeti Elmore-festményekre (bár lehet csak engem), de a törődés hiánya miatt sajnos csak felületes, összecsapott másolatokat sikerült összehozni, hangulat nélkül.

A hagyományos rajzoknál sem jobb a helyzet, hiszen a színek sokszor tompák, a rajztechnika pedig a nyolcvanas éveket idézi, ami alapból nem is lenne baj (a nyolcvanas évekhez visszanyúlni sosem baj, ugyebár), de itt egyszerűen nem működik. 2007-ben egy Dragonlance-rajzfilmhez ez egyszerűen kevés. Valahogy olyan jelentéktelen, egyáltalán nem sugallja, hogy most a valaha létezett egyik legjobb fantasy-t látjuk (ezzel lehet ugyan vitatkozni, de az ellenkezőjéről meggyőzni úgysem fog senki), sokkal inkább egy random, „gyerekek, hoztam mesét” rajzfilmnek tűnik, ami a félillegális VHS-ek korszakából maradt itt valahogy (Ivanhoe és társai, avagy a VICO-élmény, ha még emlékszik valaki).

Az in medias res negatív kezdés és a dvd csalóka borítója (vajon hányan veszik meg azzal a tudattal, hogy a tartalom is ilyen minőségű?) után át is térek a pozitív említeni valókra, mert azért azok is vannak. Anno a trailer után, amikor már nem kellett azon aggódni, hogy mílyen lesz az animáció, azért imádkoztam, hogy legalább a történetet ne szabják el teljesen. A végeredményt látva úgy tűnik, valamennyire be is jött a zsolozsma. Persze egy több, mint 500 oldalas könyvet nem könnyű másfél órába adaptálni, így értelemszerű, hogy sok részlet kimaradt (illetve újak kerültek be a karakterek árnyalása végett), de még így is nagyjából korrekt feldolgozást láthatunk. A karakterek megszólaltatóinak (Michael Rosenbaum, Michelle Trachtenberg, Lucy Lawless, hogy csak a legismertebbeket említsem) kiválasztása is jól sikerült, legtöbbjük jól passzol, sehol nem volt olyan érzésem, hogy nagyon kilógnának a karakter mögül. Kiefer pedig nevet változtathat Raist-re, mert ő maga a mágus, legalábbis hangilag. A végén még megemlítem a zenét, ami ugyan nem lesz klasszikus, de végig kellemes aláfestésként szolgál, kicsit feldobja a bágyadt, unalmas képeket.

Ha rádiójáték lenne, akkor most simán megkapná a 8 pontot, de mivel vizuális alkotásról van szó, az a része pedig erősen közepes, úgy gondolom, a 6/10 teljesen jogos, sajnos. Pedig a Dragonlance többet érdemelt volna.