Beerfest (2006)

Sörcsata

Néha, egy hosszú nap után marha jól esik dögfáradtan elnyúlni az ágyon, és benyomni valami agyatlan hülyeséget. Valami olyat, aminek a megnézését azért nem verjük nagy dobra, mert mégis. Egy olyan igazi olcsó, szarós humorral (értsd: testi funkciók és váladékok, mint humorforrás, homoszexualitás, mint humorforrás, szellemileg nem teljesen ép emberek, mint humorforrás) operáló vígjátékot például, mint a Beerfest.

A két Wolfhouse-tesó nagyapjuk (Donald Sutherland stáblistán sem jelzett két perce) végakaratának engedve felkerekedik, hogy Németországban, az Oktoberfesten szétszórják a hamvakat. Itt egy szupertitkos sörjáték-versenyen (avagy kocsma-játékokon) összefutnak a család német ágával, a Wolfhausenekkel, akik gyorsan be is sározzák az öreget, miszerint ellopta a legendás sör receptjét. A két testvérnek persze több sem kell, elégtételt követelnek, majd ugyanazzal a lendülettel csúfosan be is égnek. Hazatérve persze nem adják fel, inkább szerveznek egy csapatot, akikkel majd szándékuk szerint egy év múltán végre lenyomják a világbajnok németeket…

Bizony, a sztori nem túl erős, tipikus hülye vígjátékos kliséhalmaz. A karakterek nemkülönben. Van itt zsidó tudós haver, kissé visszataszító haver, de még a buzi havert is megkapjuk (na nem úgy) a csapatba. Ennek ellenére valamiért mégis működött a film, hiszen végig jól szórakoztam rajta. Ennek ellenére a pontszám csak 5/10 lesz, mert az biztos, hogy sosem nézném meg újra, és nem is jutna eszembe ajánlani senkinek. De ahogy fentebb írtam, a hangsúly a tompa agyon van ezúttal (amit ennek az írásnak a minősége is alátámaszt), ahhoz pedig tökéletesen idomult a film. Klasszikus egynek elmegy