Rain Man (1988)

Esőember

Az Esőember minden bizonnyal olyan film, amit a legtöbben a jelentős filmélmények között tartanak számon, és tuti van olyan is, aki még a kedvencei közé is betenné ezt a majdnem középszerű hatásvadász darabot. Én nem vagyok ilyen.

Persze azt nem állítom, hogy nem jó film, hiszen a maga nemében teljesen korrekt, azonban ez nem a sztorin múlik, mert az egyszerű, mint egy fakerék. Charlie Babbitt apja halála után megtudja, hogy van egy autista bátyja, aki ráadásul a hárommillós vagyon örököse. Mivel Charlie éppen pénzszűkében van, úgy dönt, magával viszi Raymondot, és kész pereskedni az örökség őt illető részéért is. Azonban útban Los Angeles felé lassan kialakul valami közte és Raymond között, és blablabla. Mindenki rájöhet a végére még akkor is, ha soha az életben nem látta a filmet.

Amiért mégis érdemes megnézni a filmet, az a szereplők játéka. Dustin Hoffman valóban zseniális az autista Raymond szerepében, nagyon jól adja vissza az apró kis rezdüléseket, gesztusokat, tényleg valóságossá, élővé teszi a figurát. Egy fokkal gyengébb, de szintén remekel Tom Cruise is, nagyon jól alakítja a pénz után hajtó Charlie-t, aki láthatóan nem tud mit kezdeni a testvére betegségével. Kettejüket egészíti ki Valeria Golino, akire sok felelősség ugyan nem hárult, valószínűleg csak azért van a filmben, hogy ne Cruise-é legyen a legviccesebb hajszerkezet díja.

Persze Barry Levinson nem tett rossz lóra, fogyatékosokról filmet forgatni mindig hálás téma, mert megmutathatja az ember, mennyire érzékenyen áll hozzá az egészhez, és ha sikerül, még pár díjat is besöpörhet, mint ahogy az meg is történt. A film 4 Oscar-díjat kapott, amiből a fentebb írtak miatt egyedül Hoffmanét tartom jogosnak. A fényképezés, rendezés illetve forgatókönyv – még ha korrektek is – nem olyan kiemelkedőek, hogy bármit is érdemelnének.

Sajnos az Esőember is azon filmek táborát erősíti, amik értékét leginkább az idő és a nosztalgia adja. Én magam is úgy emlékeztem rá, mint egy megható, erős filmre, de újranézve ez bizony nincs így. Bár sehol sem fordul át giccsbe (azért a végén erősen rezeg a léc, de végül mégsem, ami pozitív), de nem is okoz akkora élményt, mint elvárná az ember. Éppen csak eléri a 6/10-et, de a következő 10-15 évben biztos nem fogom ismét elővenni.