Bazi nagy film
Rövid leszek, nyugi. Tudom, már a Date Movie-t is nagyon el kellett kalapálni (nekem sem túlzottan tetszett), ezt meg főleg, hiszen milyen gagyi már, szánalmas poénokkal, gyenge alakításokkal, stb. Kövezzetek meg, de én szinte végig tudtam rajta nevetni, bár tény, hogy sokszor a wc-humoron is tudok, szóval ez nem jelent semmit. Azt nem mondom, hogy tetszett, és őszintén remélem, hogy soha többé nem kerül az utamba, de a film kicsit több, mint másfél órája alatt csak egyszer néztem meg, hogy mennyi van még hátra, ami azért jelent valamit (hosszabb volt, mint kellett volna, hehe). Azért jóindulattal kap egy 3/10-et, mert sajnos láttam ennél rosszabbat is.
Három barát (John Doe, jócsaj, akárki) a negyedik társuk temetése után visszamennek a sírhoz, hogy közösen elbúcsúzzanak. Egyikük talál egy kártyát, amin egy táncra hívó versike van, aminek ők engedelmeskednek is. Aztán elkezdődnek a gondok…
Méghozzá nem is kicsi gondok, mert a kezdő, egészen fasza jelenet után olyan szinten leül a film, hogy egészen az utolsó 15 percig nem is sikerül talpra állnia, és még akkor sem rendesen. Pedig egy ilyen alapsztoriból valami nagyon jót is ki lehetett volna hozni, de ehelyett csak egy teljesen buta, ötlettelen vackot kapunk, sajnos. Sablonos, kiszámítható jelenetek, átlátszó karakterek, fölösleges érzelmi szálak (már ha ezt lehet annak nevezni), nevetségesen gyenge színészi játék, és közben párszor még az e-maileket is csekkoltam. Egy horror közben. Izgalmas. A műfaj rajongói persze úgyis meg fogják nézni, a borzongásra vágyó többieknek (ilyen vagyok én is) viszont nagyon nem ajánlanám. 3/10
8 Films to Die for. Hát nem tudom. Azért választottam ezt elsőnek, mert szerepel benne Josie Maran, de egy kis pokies-on kívül ő sem sok vizet zavart. Nem jó kezdet, ha már rögtön az első ilyen unalomparádé, szóval a „túl durva, hogy bemutassuk” csak üres dumának néz ki eddig. Arról nem is beszélve, hogy már 10 film az a 8. Na majd a következő, remélhetőleg.