Speed Racer (2008)

Speed Racer – Totál turbó

Balátaim, lómaiak! Itt és most elmondanám, hogy a Speed Racer az ultimate szemcukor film. Olyan bonbon, ami karamellás mézzel van töltve, majd még beleforgatták egy kis kristálycukorba is. Nehéz írásban visszaadni, milyen is ez a látványvilág, de legközelebb talán a giccses szó használatakor járok az igazsághoz. Ez kérem szépen a vizuális kavar egy merőben új szintje, amit épeszű ember nem gondolhat komolyan, és nem létezik, hogy egy másodpercig is komolyan gondolták. Ha röviden, egy szóval akarnám összefoglalni, annyit mondhatnék: kurva jó (na jó, ez két szó). Képzelje el mindenki a Benetton egyesült színeit, csak durva szaturációval. Hihetetlen élénkség, színkavalkád jellemzi a filmet, ami ráadásul folyamatosan mozog. Olyan az egész, mintha a kamera előtt ide-oda rángatnának valami ultraízléstelenen patchwork-takarót (sokszor tényleg csak nagyjából ennyit lehet kivenni a képből), de mégis, nálam működött.

Az a Speed Racer titka, hogy az embernek teljes mértékben ki kell kapcsolnia minden logikát és „felnőttséget”, amit csak birtokol, majd az így visszaszerzett gyerekkori énnek kell megmutatni a filmet. Ha ez sikerül, totálisan szórakoztató élmény lesz a film. Ha nem, akkor jön az, hogy ez szar, ebből a fosból öt percet birtam, stb. Végül is, ez nem szégyen. De azért mindenki tartsa észben, hogy amikor egy Speed Racerhez hasonló filmet fikáz, valahol a mennyben meghal egy angyalka.

De visszatérve a lényegre, nekem jelentem, sikerült. Újra ott voltam a játszótéren, az egyéni festésű (pre-Pimp My Ride, filctollal, ahogy kell) Mustang matchboxommal, ami reccenés nélkül átment mindenen, akár 10-15 métert repült a levegőben pörögve a csúszdáról indulva, hogy aztán végül megérkezzen a libikóka egyik oldalára. Onnan továbbgurult a másikra, majd egy parádés, KITT-től ellesett trükkel (SPM-fokozat!) begyorsulva újabb ugratás következett, végül az egész lezárásaként egy hatalmasat fékezve pont Ildikó óvónéni lába előtt álltunk meg, aki nevetve tapsolt az attrakció láttán. Milyen könnyű is volt gyerekként ámulatba ejteni a nőket!

Emellett persze tudom, hogy ennek az alkotásnak nincsenek különösebb értékei, látom, hogy mennyire sablonos és kiszámítható, de nem érdekel. Hogy is érdekelne, amikor ott vagyok… De nem írom le újra. Nem tudom, ezt mégis hogy gondolták a Mátrix-tesók, de mást nem tudok elképzelni, csak valami hasonló élményt az egész mögött. Valószínűleg gyerekkorukban ott tomboltak az eredeti rajzfilmsorozat előtt szombat reggelenként, és felnőve úgy gondolták, megcsinálják a legdurvább szivárványos juharszirup-filmet, ever. Tippem szerint a döntéshozók szintén rajongók lehettek gyerekkorukban, mert tényleg nem lehet épeszű ember, aki azt hitte, hogy ez majd nem fog hasalni a pénztáraknál. Sajnos a felnőttek már nem emlékeznek, milyen volt gyereknek lenni.

Nem fogom ezt az írást tovább húzni, a lényeg már úgyis itt van. Ha nem fogadod el, hogy Speed Racer autója képes pörögni-forogni-szaltózni, akkor meg se nézd a filmet. Én megnéztem, és ki is osztok rá egy 8/10-et. Lehetett volna több is, de a történet bonyolítását picit rövidebbre kellett volna szabni. Ezt leszámítva viszont tökéletes móka 8-10 éves kor környékéig. Go, Speed Racer, go!