Snatch (2000)

Blöff

Még 2001 környékén láttam először, és jópár év távlatából úgy rémlett, hogy egészen jó film volt. Aztán most, újranézve rá kellett jönnöm, hogy ezúttal is csak az emlékeim szépültek, ugyanis a Blöff nem annyira jó film. De az milyen már, ha egy filmből az idézetek teljesen máshogy maradnak meg a fejedben, ráadásul ahogy te emlékszel rá, az még viccesebb is, mint az eredeti?

Alapvetően nincs is baj a filmmel, van benne akció, még vicces is, csak egyszerűen érződik, mennyire kevés, mondhatnám unalmas. Ritchie megpróbált valami nagyot dobni, és ha már nem állt rendelkezésre egy normális történet, bezsúfolt pár extrém(nek szánt) karaktert. Ez egy ideig elég is, a párbeszédekkel tényleg nincs baj, nagyon sok idézhető (és haverok között szállóigévé váló) duma hangzik el, viszont ha ezeket kivesszük, nem marad semmi. Nincs épkézláb történet, nincs normális cselekmény. Mindenki a gyémántot akarja, és? Ráadásul az is érződik rajta erősen, hogy ez nem egy laza film, Ritchie bizony komolyan gondolta, amit. Csak nem jött össze. De hogy legyen pozitívum is, a sok szálon vezetett cselekmény egyik ága sem marad lezáratlanul. Más kérdés, hogy a sok szálon futó cselekmény csak azért kell, hogy elhitesse a nézővel, milyen bonyolult és okos filmet lát, pedig nem.

Tipikusan olyan mozi ez, amit egyszer megnéz az ember, és ha tetszett, akkor bizonyos részleteket megőriz az emlékeiben, csak újranézni nem szabad, mert akkor kiderül, hogy amit tizenévesen még faszának hittünk, érettebb fejjel már más, súlytalan. És kiderülhet az is, hogy még a dumák is rosszabbak, mint ahogy emlékeztünk. Legyen mondjuk 6/10. Azt hiszem nem véletlen, hogy a Guy Ritchie lufi igazából csak két filmet bírt el, utána kipukkadt, a darabjait pedig azóta sem találni sehol…