The Number 23 (2007)

A 23-as szám

Walter Sparrow gyepmester (aka, sintér) átlagos életet él a feleségével és fiával, de aztán a születésnapjára kap egy könyvet, aminek olvasása közben rádöbben, hogy az tulajdonképpen az ő életéről szól, és aminek hatására szép lassan a 23-as szám megszállottjává válik…

Az a helyzet, hogy én egy ideje már nem a gumiarcú idiótaként jegyzem Jim Carrey-t, hanem rendes szinészként, és ez a film is csak megerősített benne, hogy jól teszem. Félreértés ne essék, bírom a régebbi filmjeit is, de egy idő után csak fel kell nőnie mindenkinek (kivéve Leslie Nielsent, aki fiatalon volt normális), és Carrey szerintem meg is lépte ezt egy ideje. Már nem egy komikus, aki drámai szerepet játszik, hanem egy jó színész, és ez jó.

Megmondom őszintén, nekem bejött a film. Jól összerakott, korrekt thriller, a manapság divatos számmisztikára építve. Dicséretes, hogy nincs túlhúzva, mindenből nagyjából pont annyi van benne, amennyi kell. Az események megfelelően csavarodnak, és kapunk pár okosan adagolt félrevezetést is. Persze lehet, hogy csak az én szegénységemet bizonyítja, és másnak egyértelmű volt minden, de engem ezek a terelések abszolút bevittek az erdőbe, így nem jöttem rá idő előtt a megoldásra sem, és épp emiatt nem érzem elpocsékolt időnek a filmnek adott másfél órát (egy thrillernél ez a legrosszabb szerintem, amikor már jóval a vége előtt tudod, hogy mi lesz, és végig azon imádkozol, hogy mégse az legyen, mert akkor almás az egész). 7/10 a vége.