Vacancy (2007)

Elhagyott szoba

Nem fogom azzal kezdeni, hogy ez a Kontroll rendezőjének első amerikai filmje (hopp, mégis megtettem), inkább azzal, hogy ez egy nem kiemelkedő, de egészen használható thrillerecske. Az alaptörténet annyi, hogy egy házaspár autókázik az éjszakában, ám lerobban a kocsijuk, ezért kénytelenek egy elhagyott motelben éjszakázni. Folytassam?

Igen, pontosan úgy történnek a dolgok, ahogy sejteni lehet egy ilyen kezdés után. Főszereplőink egy kis pihenésre vágytak, aztán meg jól teperhetnek az életükért. Nem egetrengető újdonság, de az ilyen filmeknél úgyis az a lényeg, hogy fenn tudják-e tartani az érdeklődést a film végéig, vagy még azelőtt megunjuk. A Vacancy ebből a szempontból jól teljesít, engem legalábbis végig lekötött, ráadásul a végén még egy kis meglepetést is okozott. Na nem olyan nagyon, de azért sikerült kicsit hígítani a szirupon. Szintén pluszpont Kate Beckinsale miatt, aki ebben a filmben is (mint általában) egyszerűen GYÖNYÖRŰ (igen, nagybetűvel), szinészileg pedig szintén hozza a karakternél elvárható minőséget, a normálisabbik Wilsonnal együtt.

Vacancy

Mivel szokásos thrillerecskéről van szó, negatívumok is vannak persze. Rögtön említhetném a „főgonoszt” aki rohadt idegesítő és szerintem egy kicsit túljátszott is volt. Persze értem, hogy koncepció meg minden, de az tuti, hogy ha egy ilyen ember akarna nekem szállást adni, már szaladnék is árkon-bokron keresztül, nemhogy a kezébe adjam az igazolványom. Aztán ott a film végi akció, ami egyszerűen buta volt. El sem hiszem, hogy 2007-ben még valakit komolyan vesznek, aki ilyen „leesik a pisztoly, aztán pont arra esik rá” megoldással áll elő. Szégyen. További minusz az opening és ending miatt, amik ugyan ötletesek, viszont nagyon nem illettek a filmhez.

És akkor egy kicsit mégis a rendezőről. Hozzáértők biztosan tudják, hogy mennyire volt benne az európai stíl és/vagy frissesség a filmben (én nem igazán vettem észre semmi szokványostól eltérőt), szóval felőlem akárki rendezhette volna, de végső soron akár ezért is járhat vállveregetés, nem? Hiszen ez a film semmivel sem rosszabb, mintha bármelyik másik gyakorlott amcsi thriller-rendező kezei közül került volna ki. Nem is jobb, de igazság szerint nekem a Kontroll is éppcsak jobb volt, mint az átlag (a kortárs magyar filmeknél azért nagyobb a különbség), így nem is vártam túl sokat. Összességében tehát a Vacancy egy szórakoztató kommersz film, olyan 6,5/10-es féle.

Revenge (1990)

Revans

Jay Cochran 12 év után leszerel a légierőtől, és úgy dönt, elfogadja régi barátja, a mexikói gazdag ember, Tiburon Mendez invitálását. Cochrant nem nagyon nyűgözik le Mendez üzletfelei, „barátai”, annál inkább fiatal felesége, Miryea. Hamarosan össze is gabalyodik a nővel, azonban Mendez rájön, és barátság ide vagy oda, egy ilyen sértést nem tűrhet el…

Revenge

Kezdem azzal, hogy én sem teketóriáztam volna, ha a 32 éves Madeleine Stowe-ról van szó, aki ebben a filmben szerintem nagyon szép (mondhatnám azt is, gyönyörű, mert szerintem tényleg az), de igazság szerint még most, majdnem 50 évesen is elbújhat mellette sok fiatalabb (nézzetek Raines-t, meglátjátok). De ez csak egy kis kitérő volt, vissza a filmhez, ami nekem még most is bejött. Mai szemmel nézve talán egy kissé lassú, de szerintem ez a „hagyjunk időt mindenre” felfogás kifejezetten illik a filmhez, és a mexikói hangulathoz. Ennek megfelelően a történet elég jól kidolgozott, nem dob fel több labdát, mint amivel még képes játszani, de kevesebbet sem, hogy aztán a vége előtt ott álljunk bambán bámulva, hogy most mi van.

A szereplők szintén jók, főleg Anthony Quinn, akiről egyből elhiszem, hogy szivélyes vendéglátó és bőkezű barát, egészen addig, amíg nem teszel valami olyat, amivel feldühíted… Kevin Costner sem rossz, bár ő nagyjából mindig ugyanazt hozza minden filmjében, nem kimagasló, de nem is zavaró, szóval egy megbízható iparos. Madeleine Stowe-ról meg már fent írtam, hogy milyen szép a filmben, és ezzel nagyjából ki is merül a szerepe. Ahol kell, ott jól tud szomorú szemekkel nézni vagy mosolyogni is. De a lényeg, hogy szép.

Cochran is a friend of mine. He says no to me and I… I respect that.

A Revans amúgy leginkább a karakterekre megy rá, és a köztük lévő kapcsolat ábrázolására. Az életükből csak annyit tudunk meg, hogy Cochran pilóta volt (de lényegtelen, lehetett volna bróker is), Mendez pedig valami befolyásos mexikói, aki elég sok mindenre képes, ha az elveiről van szó. Kettőjük konfliktusa szerintem jól fel lett építve, így az utolsó jelenetük tényleg hihető, nem hat olyan blőd módon, mint a Seraphim Falls befejezése.

A végére szokás szerint a pontszám, ami ez esetben 7/10, és egy pár év múlva tuti megint előveszem a filmet.

The Number 23 (2007)

A 23-as szám

Walter Sparrow gyepmester (aka, sintér) átlagos életet él a feleségével és fiával, de aztán a születésnapjára kap egy könyvet, aminek olvasása közben rádöbben, hogy az tulajdonképpen az ő életéről szól, és aminek hatására szép lassan a 23-as szám megszállottjává válik…

Az a helyzet, hogy én egy ideje már nem a gumiarcú idiótaként jegyzem Jim Carrey-t, hanem rendes szinészként, és ez a film is csak megerősített benne, hogy jól teszem. Félreértés ne essék, bírom a régebbi filmjeit is, de egy idő után csak fel kell nőnie mindenkinek (kivéve Leslie Nielsent, aki fiatalon volt normális), és Carrey szerintem meg is lépte ezt egy ideje. Már nem egy komikus, aki drámai szerepet játszik, hanem egy jó színész, és ez jó.

The Number 23

Megmondom őszintén, nekem bejött a film. Jól összerakott, korrekt thriller, a manapság divatos számmisztikára építve. Dicséretes, hogy nincs túlhúzva, mindenből nagyjából pont annyi van benne, amennyi kell. Az események megfelelően csavarodnak, és kapunk pár okosan adagolt félrevezetést is. Persze lehet, hogy csak az én szegénységemet bizonyítja, és másnak egyértelmű volt minden, de engem ezek a terelések abszolút bevittek az erdőbe, így nem jöttem rá idő előtt a megoldásra sem, és épp emiatt nem érzem elpocsékolt időnek a filmnek adott másfél órát (egy thrillernél ez a legrosszabb szerintem, amikor már jóval a vége előtt tudod, hogy mi lesz, és végig azon imádkozol, hogy mégse az legyen, mert akkor almás az egész). 7/10 a vége.