1

Life of Brian (1979)

Brian élete

Brian élete átlagosnak mondható: azt leszámítva, hogy Jézussal egy napon és a szomszéd pajtában született, tulajdonképpen semmi érdekes nem történt vele. Ahogy nőtt, először gyerek, majd kamasz lett, kijöttek a ragyái, mint bárki másnak, és amikor eljött az idő, szőrösödni is pont ott kezdett, ahol az emberek többsége. Édesanyjával utcai prédikátorokat hallgatott és kövezésekre járt, mígnem egyszer rossz társaságba keveredett. Ami aztán történt, arról meg csak az átkozott rómaiak tehetnek…

All right, but apart from the sanitation, medicine, education, wine, public order, irrigation, roads, the fresh water system and public health, what have the Romans ever done for us?

A Brian élete a Monty Python-társulat két legismertebb filmje közül a másik, és gondolom a többség véleménye szerint egyben a második is, de én ezzel nem értek egyet. Még ha a Gyalog-galopp egy fokkal viccesebb is lenne – amit egyébként egy percig sem állítok – az „csak” egy vígjáték, míg jelen film a benne foglalt extra tartalom miatt azért jelentősen több ennél a műfaji skatulyánál. Egy zseniális szatíra, egy tökéletes alkotás. Egyvalamit azonban tisztázni kell: a Brian élete NEM kereszténység- vagy hitellenes, csöppet sem. Ezt így, harminc évvel az elkészülte után már nem is kellene megemlíteni, de ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, az idióták is újra és újra megtalálnak bizonyos alkotásokat, hogy aztán jól bélyegezzenek és szajkózzák a másoktól hallott közhelyeket. Persze értem én, erőből nekimenni sokkal könnyebb, mint gondolkodni és beismerni, hogy esetleg. De most segítek.

A film nem a kereszténységnek, hanem az azt teljesen kifacsaró és eltorzító fanatikusságnak állít görbe tükröt. Igazából nem is szükségszerű, hogy ez a csürhe-gondolkodás a vallással kapcsolódjon össze, de világméretekben ez a legjellemzőbb megnyilvánulása (meg a „semmit sem eszek, amire tegnap rásütött a nap vagy lepisálta egy kutya” marhaság). Gondolom egyértelmű, miről van szó, de ha mégsem, ajánlom újbóli végiggondolásra a fél pár saru és a tök esetét, illetve egyik kedvenc jelenetemet, amikor a tömeg egyként kántálja Brian után: „Mind egyéniségek vagyunk”. Dereng már? A lényeg, hogy nem kell mindent beszopni, csak mert valaki azt mondja. Agy és gondolkodás a két kulcsszó.

A Brian életében persze a fent említetteken kívül rengeteg klasszikus és hatásos pillanat van, amik a másodlagos rétegek nélkül, önmagukban is remekek. A teljesség igénye nélkül: a kövezés, a falfirkálás, a szakállra alkudozás, vagy a legtöbbször emlegetett Bigus Dickus (a magyar változatban Fikusz Kukisz) mind-mind briliáns jelenetek, és mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a film most megkapja tőlem a 10 pontot.