Alive in Joburg (2005)

Ha már a District 9 írásnál megemlítettem, legyen megnézhető is, nem? Alig 6 és fél perc az egész.

még több jóság »

3

District 9 (2009)

District 9

Az űrlényes moziknak már sok-sok évtizedes múltja van a filmvilágban. A gyerekfilmtől a pornóig gyakorlatilag minden műfajban előfordultak már, és az évek során a legkülönfélébb motivációk miatt jöttek a Földre: láttuk már őket pusztítani, szaporodni és pusztítani, és néhanapján még békés szándékkal is érkeztek, hogy tanítsák az emberiséget (majd szaporodjanak és pusztítsanak). A bolygónkon ragadó és a társadalomba beilleszkedő idegenek ötlete sem új, erről szól például az Alien Nation (Földönkívüli zsaru) című film/sorozat is. De mi történik, ha a megérkező idegenek nem illeszkednek be? Mi történik, ha az emberek nem akarják, hogy itt legyenek?

When dealing with aliens, try to be polite, but firm. And always remember that a smile is cheaper than a bullet.

Neill Blomkamp filmje ebből a szempontból közelít a kérdéshez. Az idegenek már vagy húsz éve itt vannak, nem támadtak, viszont elmenni sem tudnak. Érkezésük óta a Kilences körzet nevű gettóban vannak elszállásolva, igen mostoha és szigorú körülmények között. Az embereknek persze nem tetszik a dolog, hiszen másfélmillió lény eltartása sokba kerül, meg egyébként is miért vannak ők ott, ahol semmi keresnivalójuk? Megszületik tehát a döntés, hogy átköltöztetik őket párszáz kilométerrel odébb, de ez nyilván nem lesz ilyen egyszerű.

District 9

Az a helyzet, hogy a District 9 egy kibaszott jó sci-fi, és pont. Nem csak azért, mert a mai kor elvárásainak megfelelően a megvalósítás közel tökéletes, az utolsó fél órában pedig kapunk egy olyan akciót, ami a kézikamerázás ellenére is simán beszaratós látványilag, hanem azért is, mert a sci-fi klasszikus definíciója szerint is remekül működik. A kettő összhatása pedig egy majdnem kifogástalan filmet eredményez. Azért csak majdnem, mert a sztoriban maradtak apróbb lyukak, amiket illett volna betömni. Semmi olyan, ami a film nézése közben feltűnne, hiszen a film folyamatosan pörög és sodor magával, ráadásul ezt az érzést nem csak az akciórészeknél sikerül elérnie. A megvalósításról egyébként annyit, hogy biztos sokaknak nem fog tetszeni ez a kvázi dokumentumfilm-stílus, de szerintem baromi jó volt. Nyilván nem akarok ezentúl mindent így látni, de ehhez teljesen illett.

Az említett társadalomkritika egyébként több szinten is jelen van. Egyrészt ugye a cselekmény helyszínül szolgáló Johannesburg történelme, az ott lezajlott apartheid és a filmbeli események közötti párhuzam gondolom mindenkinek egyértelmű, nem is kell magyarázni. Másrészt a jelen korban zajló eseményekre is nagyon jól reflektál a film, hiszen a bemutatott menekülttáborhoz hasonlóak jelenleg is léteznek, és ott is hasonló vagy még rosszabb körülmények között élnek az emberek. Ráadásul az emberi természet sötétebb oldala is elég rendesen jelen van, kezdve a kiszolgáltatottságból hasznot húzó nigériai majmoktól a lehetséges haszon érdekében bármit megtevésig. Aztán ott vannak még az olyan dolgok is, mint például (spoiler következik, jelöld ki, ha olvasni akarod) az az ellentét, hogy minden idegennel alá akarják íratni a kitelepítési papírokat, látszólag elismerve őket, ugyanakkor a főszereplő szinte extázisban mesél arról, hogy milyen hangja van a népirtás során felgyújtott és felrobbanó embrióiknak. És még lehetne sorolni.

District 9

A film megnézése előtt reméltem, hogy valami nagyon faszát fogok kapni, és szerencsére ezúttal nem csalódtam. Neill Blomkamp első nagyfilmje (ami egyébként technikailag egy remake, a saját, Alive in Joburg című, ugyanilyen témájú rövidfilmjét készítette el nagyobb pénzből) ugyan nem tökéletes, de elég közel jár hozzá, szóval én simán kiosztok rá 8 pontot. Aztán idővel lehet felmegy majd kilencre is.