1

Babysitter Wanted (2008)

Az ördög fia

Ismét egy olyan film, aminek „csak úgyból” jó ideig a közelébe sem mentem volna (ha egyáltalán), viszont szerepel benne Sarah Thompson, és ez már elegendő indok volt arra, hogy a valószínűsíthető nem jósága ellenére is kíváncsi legyek. A blogolvasó tömegek most biztosan egyként morajlanak fel, miszerint „Ki a f— az a Sarah Thompson?” Az ő kedvükért elárulom, hogy az Angel 5. évadjában alakította az Eve nevű karaktert, méghozzá nem is rosszul. Ez a film pedig egy jó alkalom volt rá, hogy megnézzem, mire képes egy teljesen más karakterben. Aztán kiderült, hogy a Babysitter Wanted alanyi jogon is érdemes a megtekintésre.

Angie, a mélyen vallásos lány az első évét kezdi a motague-i főiskolán. Mivel a vastag dollárkötegek nem repesztik szét a pénztárcáját, elvállal egy gyerekvigyázói állást a semmi közepén lévő farmon. Már előtte is furcsa érzései vannak, mintha valaki figyelné, aztán az éjszaka közepén egyszer csak csöngeni kezd a telefon…

Remélem a fenti kis leírás eléggé tévéújságos-figyelemfelkeltő lett, de azért folytatom. A Babysitter Wanted legnagyobb erénye a jól eltalált atmoszféra. A fojtogató, baljós légkör remekül megalapozza a hangulatot, még mielőtt bármi is történne. Sajnos tipikus elsőfilmes hiba, hogy a feszültség íve párszor megtörik picit, de ez egy jelenetet leszámítva szerencsére egyáltalán nem zavaró. Aztán ott van a történet, amit bár szintén díszítenek kisebb-nagyobb (inkább kisebb) lyukak, mégis hoz némi frissességet a műfajban megszokott fordulatok mellé. Ezeket a lyukakat egyébként szintén a tapasztalatlanság számlájára írom, és ha így nézzük, akkor Jonas Barnes és Michael Manasseri máris túlteljesítette például David Goyert, hiszen már az első próbálkozásuk jobban sikerült, mint Goyer sokadikja.

A horroroknál általában azért szoktam sírni, mert nincs elég aprítás, de ezt nem úgy kell érteni, hogy szívesen nézek egy másfél órás húsipari oktatóvideót (ezért is maradnak ki a klasszikus olasz belezősök). Csupán arról van szó, hogy ha valahová kell erőszak, akkor ott legyen, ne forduljon el szemérmesen a kamera. Ebben az esetben viszont pont az ellenkezője áll, mert ugyan a film hosszához arányosítva nem volt túl sok véres jelenet, viszont a vége felé az a bizonyos egyperces nagyon nem kellett volna. Nagyon kilógott, nem illett a film stílusához, teljesen öncélú volt, és még az addig szépen felépített hangulatot is megtörte kicsit. Ráadásul a film addig a pontig inkább thrillerként könyvelődött el, és szerintem annak is kellett volna maradnia.

Egyik kedvenc fordulatommal élve a Babysitter Wanted nem váltja meg a világot, és tutira nem fogja felrobbantani az agyad és megváltoztatni mindent, amit a horrorról gondoltál, de az elvárásokat bőven túlteljesíti, és hát felüdülés néha valami olyat nézni, ami megkavarja a műfaj szokásos sablonjait. A pontszám pedig 7/10 lesz.