Warrior (2011)
Warrior – A végső menet
A Warrior a felszínen nem más, mint két testvér utazása: egyikük az anyagi biztonságot és a családja jövőjét, másikuk a megbocsátást – „a megváltást” – keresi. Ha pedig a felszín alá nézünk, a kitartásról kaphatunk leckét; arról, hogy soha nem szabad feladni, mindig harcolni kell azért, amit akarunk. A kérdés viszont, amit a film után felteszünk magunknak az lesz, hogy az univerzális (és aranybánya) téma ellenére miért nem lett jó film a Warrior.
Az előző bekezdés persze annak ellenére tipikusan újságírós, hogy nem vagyok az. A Warrior ugyanis jó film, de nem jó film. Profi módon elkészített dráma, összeszedett rendezéssel és remek alakításokkal, de épp ez az átka is: annyira kiszámított, annyira pontos minden egyes jelenet és vágás, mintha egy tökéletes gépezet végterméke lenne. A gépekkel előállított termékek – legyenek bármilyen minőségiek is – a legritkább esetben egyediek. Nincs bennük semmi, ami különlegessé tenné őket, ami miatt helyet adnánk a szívünkben nekik. Egyszerűen megcsodáljuk a tökéletességüket, majd gyorsan el is felejtjük őket.
Pontozda
Pozitívumként azt mindenképpen ki kell emelni, hogy a Warrior sikeresen kikerült jópár olyan klisét, amibe más filmek simán belesétálnak, illetve amiket használt, azokat jó érzékkel tette. Ennek ellenére a fent említett probléma miatt sajnos nem szerethető a film, nem olyan, ami többszörös újranézést követelne. 7/10
nem értek egyet.
SPOILER ALERT
Maga az alaptörténet tipikus hollywoodi: az esélytelen lesajnált nyer. A hangsúly nem ezen van, hanem a főhősök motivációin, amit teljesen hitelesen mutat be, nagyon életszerű, könnyen bele lehet helyezkedni (lakáshitel).
A hitelesség által a színészeknek sem kell erőltetett dolgokat előadniuk, mindhárman nagyon jók, Noltenak ezért egy oscart adnék simán.
A nyáladzást is majdnem sikerült elkerülni a végén. Azt gondolom, hogy a döntő végén hitelesebb lett volna, ha Tommy nem adja meg magát, máshogy is be lehetett volna mutatni azt hogy egymásra találnak.
Rég volt, hogy ilyen típusú film katarzist tudott volna nálam kiváltani, a Warriornak sikerült.
Ja, és a két The National szám, ami keretbe foglalja a filmet, szintén telitalálat!