Whip It (2009)
Hajrá Bliss!
Nem szeretem Drew Barrymoore-t, ennek ellenére mégis kíváncsi voltam az első rendezésére, hiszen előfordult már, hogy valaki sokkal jobbnak bizonyult abban a bizonyos kempingszékben ülve, mint a kamera előtt. Sajnos rá pont nem igaz ez a tézis, rendezőként is pont ugyanolyan unalmas és rosszul összerakott filmet tett le elénk, mint amilyenekben szerepelni szokott.
Anélkül, hogy sokat elárulnék a sztoriból (nem azért, mert majd mindenki megnézi magának, hanem mert marhára érdektelen), arról van itt szó, hogy a 17 éves Bliss-t mindenféle mucsaröcsögei szépségversenyre hurcolja a valaha jobb napokat látott, ötvenes évekből itt ragadt világszemlélethez makacsul ragaszkodó anyja, ő meg rájön, hogy a csinos pofijának mutogatása helyett inkább görkorin zúzna egy kör alakú arénában pár tetovált lakókocsipark-amazon társaságában.
Látszik, hogy DB nem akart semmit a véletlenre bízni, ezért majdnem minden létező klisét bezsúfolt a filmbe, ami az ilyen önmagát megtaláló tinilányos filmekben előfordulhat, valamelyik csak működik majd. Van itt összeveszés a legjobb baráttal, hazudozás a csapatnak, a szülők ellenkezése, „nemezis” az ellenfél csapatban, hűtlen pasi, estébé. És természetesen a végén minden jóra fordul, ahogy kell. Egyedül a végső nagy győzelem panel maradt ki (upsz, spoiler volt, de nem baj, nem ez fogja tönkretenni a filmélményt), de addigra már annyira érdektelenné válik az egész, hogy tulajdonképpen mindegy is.
A Whip It legnagyobb hibája szerintem az – és most már harmadjára írom le az érdektelen szót – hogy teljesen érdektelen (négy) a váz, amire az egész fel van fűzve. Nekünk nézőknek ugyebár a nyilvánvaló mögé kellene látnunk, és észrevenni, hogy a központi témaként szerepeltetett roller derbi valójában csak egy metafora, és igazából arról van szó, hogy a blablabla. Nem írom le ötödjére azt a bizonyos szót, de ez a második réteg teljesen olyan. Fogja a jól bejáratott kliséket, majd a jól bejáratott módon prezentálja, a legkisebb erőfeszítést sem téve, hogy valamiben különbözzön.
A filmbeli sport, vagyis a roller derbi egyébként tényleg létezik, és a film forgatókönyvét jegyző Shauna Cross is űzte jópár évig, szóval önéletrajzi ihletésről van itt szó, csak azt nem értem, miért gondolta, hogy ez majd bárkit is érdekel a filmben szerepeltetett kisvárosi tahó rétegen kívül? Na de ezért nem én ülök a döntéshozó székben, ugyanis a film elég jó fogadtatásra talált (7,2 az IMDb-n), ráadásul a demográfiai adatokat megnézve szinte minden korcsoportnál, és az Államokon kívül is. Oké, a non-US lehet Kanada is, ahol szintén sok a tahó, de akkor is meglepő és számomra érthetetlen a dolog. Amúgy ha 2004 előtt készült volna, azt mondanám, ez a film volt az egyik alap, amire a Ben Stilleres Kidobóst felhúzták, a roller derbi ugyanis annyira Silány Sportok Lapjába illik, hogy kitalálni sem lehetne jobban.
Mielőtt még befordulnék a célegyenesbe ezzel az írással, mindenképpen kell pár szót ejtenem a szereplőgárdáról. A Whip It ugyanis pár meglepően jó alakítással büszkélkedhet, sokkal jobbal, mint amit a film vagy a rendezés miatt elvárható lenne. Nem a főszereplőt megformáló Ellen Page-ről van szó, ő ugyanazt a karaktert hozza, amit minden más filmjében a Juno óta (azért kedveljük), hanem mondjuk a szüleit alakító Daniel Stern és Marcia Gay Harden párosról, de Kristen Wiig is jól teljesít Maggie Mayhem szerepében.
Elérkezett az ítélet órája, és Drew Barrymoore rendezőként ugyanúgy elbukott, mint színészként. Pedig tényleg ott volt a lehetőség, hiszen okosan nem valami fajsúlyos drámával kezdett, hanem egy könnyedebb darabbal, de így sem jött össze. A Whip It fájóan lapos közhelyek puffogtatása majdnem két órán keresztül, amit csak pár alakítás ment meg a teljes csődtől. Tőlem semmiképpen sem érdemel többet 3/10-nél.
Én még mindig nem értem miért néznek értelmes emberek ilyen filmet. Amikor láttam az előzetesét, már tudtam, hogy felejtős – nem magamat akarom fényezni, hanem egyszerűen megérteni.
A gonosz karakter neve pedig priceless, az amcsik mindig az alliteráló és beszélő nevekkel nyomulnak, ami nem is volna probléma, amíg az egész nem hajlik át gagyiba.
Több oka is van:
1. van egy elméletem, miszerint rossz filmeket is nézni kell az egyensúly érdekében. Ha mindig csak kiváló filmeket nézünk, az elvárásaink egyre magasabbak lesznek és ez ahhoz vezethet, hogy egy egyébként jó darabot rosszabbra értékelünk, mint amit érdemelne.
2. sokakkal ellentétben én ritkán nézek előzeteseket, és akkor sem azért, hogy eldöntsem, megnézzem-e a filmet vagy ne. Meg amúgy is, nálam elég egy kedvelt színész/színésznő a megnézéshez, jelen esetben ez Ellen Page volt. És ahogy írtam, az is érdekelt, hogy Barrymoore hogy válik be rendezőként.
De amúgy ez egy jó téma, hogy mi alapján választunk filmet. Ez pl. IMDb-n 7 pont fölött van (ami sok nézőnek számít, nekem nem), szóval akár jó is lehetett volna.
Maggie Mayhem amúgy nem a gonosz karakter, ráadásul a forgatókönyvíró ténylegesen ezzel a névvel korizott a valóságban. A gonosz neve Iron Maven (a főszereplő pedig Babe Ruthlessként nyomul, hehe).
gyász.
én csak postert láttam, de az bőven elég volt. Ellen Page Juno-ban tényeg jó, de mondjuk nekem annyira talán nem, hogy ezért megnézzem ezt. Most már te is megerősítettél ebben.
Ja és egyetértek szar filmeket is nézni kell:)
szerintem annyira nem volt vészes
nyílván nem oscar befutó, 1nek jó volt 1 délután, kb ennyi, alacsony elvárásokkal kell leülni, és akkor nem csalódik az ember
Joe-ker: Nyilván ezzel egyetértek magam is, bár nálam azért más volna a határ.
Rendben, és bár ez egyáltalán nem derült ki a szavaimból én alapvetően általánosságban kérdeztem (főleg, mivel itt meg volt indokolva).
imdb-t általában utólag nézek, vagy leginkább akkor sem.
Azért ezek a nevek már ütik a lol határát. :D
Énis megnéztem, bár semmit nem tudtam róla elötte. Igazából engem az motívált, hogy egy számomra ismeretlen sportról szólt, legalábbis az előzetesek ezt sejtették, nomeg DBarry rendezése.
Egynek elment de ha nem láttam vólna akkor se vágtam vólna fel az ereimet, igazából totálisan felejthető volt.
És egyetértek xar filmet is kell nézni. Néha ritka szar filmet is élvezet nézni, röhögni a gagyin néha jó illetve hulladék filmekben is akadnak egész pofás ötletes dolgok :)
A negatív kritika ellenére engem még mindig érdekel, most már csak kíváncsíságból is. Gagyi filmek meg voltak,vannak,lesznek .. de mint minden, ez a dolog is szubjektív (persze ami tényleg szar azt nem lehet magasztalni, de ez a film látszólag bejött páraknak)
naa. azért ez nem volt annyira szar. egyszeri nézhető alkotás, bár azthiszem ezt kicsit többnek próbálták szánni.
egyszerűen imádom ellen paget a tracey fragments és a hard candy óta,kár hogy nagyjából egy karaktert kell hoznia folyamat. de érte mindenképp érdemes volt megnézni a filmet. [na meg a többi mellékszereplő miatt is, akik feledtették velem azokat a förtelmes koris neveket]
engem kikapcsolt,és szívesebben nézném meg még tízszer,mint hogy egyszer is lássam például az alkonyat nevű förtelmet.
első rendezésnek sem volt ez olyan rossz,bár inkább ne szerepelt volna a filmben drew, az a pár perc, amiben feltünt még az is eröltetett volt.
szerintem összességében erősen középmezőnyös film lett. lesz ez még jobb is. talán.