The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena (2009)

A Starbreeze Studios fejesei 2009-ben úgy döntöttek, ideje leporolni öt évvel ezelőtti sikerüket és elérhetővé tenni a nextgen konzolokon is, így hozzákezdtek a galaxis gyilkosának felújított kalandjához. A játék lényegében az Escape from Butcher Bay afféle rendezői változata lett volna, pár új pályarésszel, de a készítőknek annyi új ötletük volt, hogy végül egy különálló folytatásba pakolták össze a kibővített Butcher Bay helyett. Ez lett az Assault on Dark Athena. Ráadásul, mivel nyilvánvalóan tök rendes emberekről van szó, a második rész tartalmazza az elsőt is, vagyis lényegében két játékot kapunk egy áráért, ami ugye tök fasza.

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Majdnem ugyanaz

A játék ott veszi fel a történet fonalát, ahol a Butcher Bay letette: Riddick és Johns elmenekültek Butcher Bayről és épp a krio-alvás szépségeit tanulmányozzák (Riddick nem, persze), lopott űrhajójuk fedélzetén, de aztán valami közbejön. Ez a valami egész pontosan a Dark Athena nevű hatalmas fejvadász-hajó, és annak kapitánya, Gail Revas. Hősünk persze még a személyes találkozás előtt elrejtőzik, hogy aztán képességeit maximálisan kihasználva, szakértő irányításunk mellett hozzákezdjen következő szökésének megvalósításához.

Ismét szökésről van tehát szó, de Riddicknek nagyjából erről szól az élete. A Dark Athena sok szempontból az előd által kitaposott utat követi, ugyanúgy lopakodós fps-ről van szó, de itt még nagyobb szerepet kap az akrobatikázás, időnk nagy részét ugyanis mindenféle falak, szellőzők és függőhidak megmászásával fogjuk tölteni. Szerencsére ez normálisan történik, nem az annyira utált kicentizős ugrálással, mint ami az amúgy kultklasszikus Half Life első részét is jellemezte.

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

A használható felszerelésekben nincs túl nagy változás, minden eddigi fegyver rendelkezésünkre áll, plusz melléjük kapunk néhány újat is. Ezek közül talán a Sötétség krónikájából ismerős ulakokat, Riddick karomszerű késeit érdemes megemlíteni, illetve a SCAR puskának nevezett lőfegyvert, amely távolról robbantható minibombákat lő ki. A gyűjtögetős játékosok is örülhetnek, az extra tartalmaként ezúttal vérdíj-kártyákat vadászhatunk a legkeresettebb bűnözők képeivel.

Megmaradt az első rész szellemisége is, Riddick még nagyon cool és a legjobbkor ereszti el beszólásait Vin Diesel hangján, illetve Cole Hauser is visszatér Johns szerepében. Mellettük nagyobb névként még Lance Henriksen és a mindig kemény nőket alakító domina, Michelle Forbes említhető meg.

És mégis más

Az első résznél felmerülő hibák úgy tűnik, nem csak az én szememet szúrták, hiszen a folytatásban pontosan ezek az általam is kifogásolt dolgok kerültek javításra. A legnagyobb változtatás, hogy a játékmenet sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Amikor lopakodás van, akkor tényleg lehet lopakodni, amikor pedig némi tűzerőre van szükség, az is rendelkezésre áll. Így már fel sem merülhet olyan helyzet, amikor Riddicknek el kell futnia. Maga a csendes gyilkolás is jobban integrálva van a játékba, legalábbis úgy tűnt, mintha egy picivel könnyebb és akadálymentesebb lenne az irányítása, de az is lehet, hogy csak a gyakorlat teszi a mestert szabály lépett életbe.

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Játékmagazinok leírásai és tesztjei szerint a Dark Athena eléggé elment az fps irányába, és jórészt a „lődd halomra” stílus dominál, de ez egyszerűen hülyeség. Azokon a részeken, ahol gyalogosan lehetett haladni (nem például egy mechában ülve az űrhajón kívül), és nem valami főellenség jellegűt kellett lenyomni, szinte mindig a lopakodás-kibelezés kombót használtam, mert itt végre tényleg működött. Szintén kikerültek az első rész fölösleges mellékküldetései, itt már csak a főszálhoz kapcsolódó dolgokkal kell foglalkoznunk, azonban ettől a játékidő érzésre nem lett rövidebb.

Grafika terén is történt előrelépés persze, ahogy ez egy öt évvel későbbi folytatástól elvárható. Ez főleg picivel szebb textúrákat és animációkat jelent, de minthogy az Athena feltehetőleg ugyanazt a motort használja, mint a Butcher Bay, gondolom régebbi gépeken is hasonlóképpen el fog futni.

Akkor most mi van?

Az van, hogy a Dark Athena egy alapból is elég jó játék még jobb folytatása, jó érzékkel pont ott javítva, ahol arra szükség volt. Ha pedig az előző hetes volt, akkor ez legyen 8/10. Már csak abban reménykedem, hogy a következő részre nem kell majd újabb öt évet várni.

briangatwood | January 11th, 2010 at 3:22 am
Általános: játék | Konkrét: , , ,

blabla