Miss March (2009)

Miss Március

Gondolom mindenkivel előfordult már, hogy négy évnyi kóma után felébredve szembesült a ténnyel, miszerint a barátnőjéből Playboy-nyuszi lett. Mit tehet ilyenkor az ember? Nyilván elindul a Hefner-villába, hogy megkérdezze, mégis mi a fene történt a sokat emlegetett „te vagy az igazi”-val, na meg a házasság (de legalábbis a szalagavató bál) előtti szexuális absztinencia fogadalmával. Pont ezt teszi egyik főhősünk (Eugene), kiegészülve másik főhősünkkel (Tucker), aki történetesen gyerekkora óta súlyos Playboy-mániával él együtt, bár emiatt valószínűleg nem panaszkodik.

A film író-rendező párosát, és egyben a fő karaktereket a Whitest Kids U Know című, átlagban eléggé vicces és pofátlan szkeccs-show (errefelé lehet többet megtudni róla) kétötöde, vagyis Trevor Moore és Zach Cregger alkotják, és az a helyzet, hogy a múltjuk szépen vissza is köszön. Az önmagukban vicces jelenetek ugyanis nem teljesen álltak össze filmmé, és az Adam Sandler-filmek rémálmával, vagyis a Végső Nagy Tanulsággal sem tudtak mit kezdeni. A running gagként legalább négyszer-ötször elsütött beszarás pedig egyenesen katasztrófa, a film mélypontja volt. Pedig pár éve még biztos viccesnek gondoltam volna, szóval az is lehet, hogy csak az öregember beszél belőlem.

Gyenge vagy, mint egy lány

A srácok egyébként színészként teljesen rendben vannak, párosuk a klasszikus tinivígjátékos haver-sémát követi, egyikük a jófiú, a másik meg a „mindegy, csak luk legyen” típus. Melléjük csatlakozott még az ügyeletes mérges-vicces-laza feka, Craig Robinson, mint Horsedick.MPEG, és persze Hugh Hefner. Mert azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy egy, a Playboyt bármilyen formában prezentáló filmben tutira benne lesz Hugh Hefner. Hiába, a pénz az neki is pénz, gondolom. Hef persze soha nem jár egyedül, mindig ott lapul a selyemköntöse alatt pár nyúl is, akik közül a szerencsések nem csak vágóképként pancsolnak a medencében, hanem még szólhatnak pár szót is. Ezúttal például Carrie Keagan és Sara Jean Underwood (bárkik legyenek is ők) kapták a lehetőséget, hogy a megújuló energiaforrások fontosságáról és az üvegházhatásról beszéljenek.

A világbékét kívánó „modellek” mellett feltűnnek majdnem épkézláb színésznők is. A címszereplőt Eva Mendes csúnyább húga, Raquel Alessi alakitja (nem véletlenül játszotta ő a fiatal Mendest ebben a szarban, tényleg hasonlítanak), nem túl jól, de szerencsére nem is sokáig. Szerencsére rajta kívül vannak még mások is, például a számomra eddig teljesen ismeretlen Molly Stanton, aki egyébként random szőke létére meglepően jól játszott. És akkor még itt kell megemlítenem az orosz leszbikusok szerepében nyalakodó Alexis Rabent és Eve Maurót is.

Leszbikusok!

Bár a filmnek vannak jó pillanatai, a fent mélypontként említett momentum többszöri előrángatása és a végjátéknál lezáratlanul maradt (vagy inkább figyelmen kívül hagyott) dolgok miatt sajnos ez most nem lehet több 6/10-nél.

briangatwood | July 14th, 2009 at 5:30 am
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla