Bangkok Dangerous (2008)

Veszélyes Bangkok

A legnyilvánvalóbb ténnyel kezdeném: Nicolas Cage haja filmről-filmre egyre nevetségesebb lesz. Tulajdonképpen egy kicsit sajnálom is ezért, és őszintén hiszem, hogy nem csak neki, de nekünk is sokkal jobb lenne, ha sikerülne végre megbékélnie a természetes folyamatokkal, és egyszerűen ledúratná nullásgéppel, ahogy az egy rendes kopaszodó emberhez illik. Amúgy nincs gondom Cage-dzsel: bár elég közepes, mondhatni egyarcú (bután, fogalmatlanul néz) színésznek tartom, a filmjei rajta kívül álló okok miatt azért nagy többségben beleesnek az átlagosnál picit jobb kategóriába (itt egy példa a kisebbségre). A Bangkok Dangerous is ide tartozik, épphogy.

Az alapfelállás nem is rossz, még úgy sem, hogy ezerszer láttuk már – egy bérgyilkos Bangkokba megy, hogy elvégezze az utolsó pár melót, mielőtt visszavonulna. Csak ez nem megy olyan simán, jön a szokásos hülyeség, a lelkiismeret, meg az ő furdalása, a következményeket pedig szerintem mindenki ki tudja találni. Bangkok, mint helyszín baromi jó egyébként, főleg úgy, hogy sikerült elkerülni a szokásos, „Bangkokban mindenkit letartóztatnak drog miatt” jellegű sablonosságokat, helyette inkább kapunk ladikos üldözést a csatornán és egy szép templomot is.

Az a legnagyobb baj a filmmel, hogy a Cage által megformált állítólagos profi teljesen amatőr módon, logikátlanul viselkedik, és nem csak azután, hogy rájön a mostantól jó leszek, hanem már előtte is. Ettől pedig hiteltelenné válik. Ehhez kapcsolódik, hogy Cage igazából sosem volt akciósztár, és bár a Rock/Con Air/Face/Off hármas valamennyire működőképes volt 12 évvel ezelőtt, manapság már nem tudom komolyan venni fegyvert szorongatva. Biztos a haja tehet róla.

A történetnek van ám egy „romantikus” vonulata is, ami bevallom tetszett, mert nem volt kifejezetten nyálas, és aránylag jól oldották meg a lezárását is. A Font alakító Charlie Young pedig szép, vele akár egy külön akciómentes, romantikus filmet is el tudnék képzelni a néma patikuslányról. Azt még nem mondtam, de ide jól be tudom kapcsolni, hogy ez a Bangkok Dangerous az azonos című, 1999-es thai film remake-je, ráadásul ugyanúgy a Pang tesók műve, mint az eredeti, és például abban különbözik, hogy abban nem a patikuslány néma, hanem a bérgyilkos. Durva, nem?

Igazából az a fura ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy bár leginkább akciónak készült, mégis azok a részek lettek a leggyengébbek és okoztak csalódást, ugyanakkor az átvezető részek hangulata és az operatőri munka szerintem nagyon rendben volt, sőt még a zene is kellemesre sikerült. Ezek a momentumok és a befejezés nálam felhúzták a filmet a már említett átlag fölé, így meg is kapja a 6/10-et jól.