Postal (2007)

Na jó, jöjjön aminek jönnie kell, még akkor is, ha ezzel magamra szabadítok valami olyan borzalmat, ami már az ősidők óta várakozik a mélyben, vérre szomjazva. Még ilyen kilátások mellett is leírom: a Postal nem rossz film. És nem úgy nem rossz, hogy ahhoz képest, hogy Uwe Boll rendezte… vagy a többi filmjéhez viszonyítva… hanem egyszerűen önmagában nézve sem az. Ha nagyon merész akarnék lenni, akár még azt is mondhatnám, hogy jó film. Persze nem úgy jó, hogy értéket képvisel, mert az bizony nincs benne. Azonban meglepően szórakoztató és önironikus, valamint egyáltalán nem spórol a politikai korrektség sírjára szórt trágyával.

Mielőtt azonban továbbmennék, egy kis közbevetés a rendezőről. Aki kicsit is továbblépett a fogalom nélküli filmnézés állapotából (hallott már az IMDb-ről) az általában fájóan szisszen fel, ha valahol felmerül a német csodadoktor neve, és siet leszögezni, hogy milyen szarok a filmjei, golyót érdemelne, és egyébként is, hogy kaphat pénzt egy ilyen tehetségtelen őrült? A következő lépcsőfok a Boll-gyalázásban az „ez a kedvenc játékom, a kurva anyját, hogy így elbaszta”, illetve az „én tudom, hogy Németországban adókedvezmény jár a filmek után, ezért forgathat”. De nagyon kevés olyan nethuszárt láttam eddig, aki ténylegesen meg is tudja fogalmazni, hogy miért szarok a filmjei. Én most megmondom. Azért, mert ez az arrogáns német látszólag bármiféle hozzáértés nélkül tapsol el milliókat. A rosszul elhelyezett kamerák, teljesen szétkúrt filmdinamika, rosszul összevágott, szinte véletlenszerűen egymás után pakolt jelenetek, valamint a legrosszabbkor megszólaló és teljességgel oda nem illő zene az, amik rosszá teszik Boll filmjeit. Ez a szomorú tény.

Only my father and my priest are allowed to touch me there!

És mindez hogy néz ki a Postal esetében? Azt nem mondom, hogy itt nem fedezhetjük fel a fentebb felsorolt ismertetőjegyeket, mert megtalálhatóak (tulajdonképpen Boll védjegyei), de korántsem olyan zavaróak, mint az előző filmekben. Szóval a matéria sehol sem türemkedik ki komolyabban a felszakadt varrás mentén. Természetesen a köze sincs a játékhoz érvet még most is elő lehet húzni, mert valóban nem sok van, de őszintén szólva ez nem nagyon érdekel. Sosem szerettem a Postal játékokat, mert még jó gépeken is olyan bazi hosszú volt a töltési idő az egyes területek közt, hogy… (ide most mindenki találjon ki valami frappánsat, nekem semmi nem jut eszembe). A sztori egyébként annyi, hogy főhősünk éldegél unalmasan egy Paradise nevű porfészekben, aztán amikor rajtakapja anyakoca méretű feleségét, amint éppen a lakókocsipark gondnokával kufircolnak (már ha azt lehet annak nevezni) belemegy szektavezér nagybátyja pénzszerzési ötletébe, ami érint egy német fesztivált és a csak ott kapható, némileg fasz formájú, beszélő babák ellopását. Közben Bin Laden emberei is épp itt akcióznának.

Ahogy írtam, a film meg sem próbál politikailag korrekt lenni, és pontosan ez a mindenkinek beszólás az, ami nézhetővé teszi a szokásos bollizmus ellenére. Már a kezdés is remek, végre megtudhatjuk, mi is történt pontosan a WTC-be becsapódó repülőn (az egész a szüzek miatt van), aztán kiderül, miért lehet jó üzlet szektát alapítani (a jó nők miatt), és hogy mivel keresik a rendőrök a fizetéskiegészitésüket. Boll ráadásul személyesen is megjelenik a filmben, összeverekszik a Postal játék atyjával a film koncepcióján (elégtétel a játék rajongóinak), és azt is elárulja, miből telik neki a filmjeire, és kapunk egy kis betekintést a szexuális irányultságába is. Én amúgy mindig is tiszteltem azokat, akik önmagukat is képesek fikázni, úgyhogy ezért mindenképpen jár a kalapemelés. Ja, és vannak még karszalagos-hitlerbajszos bikinis lányok is. És a vallás is megkapja a magáét, ahogy kell.

You people are fighting each other in war and destroy the world in the name of God. God doesn’t need your help to destroy the world. He is God, hello?

A Postal a korábbi filmektől eltérően kevesebb nagy nevet vonultat fel, de azért lehet pár ismerős arc. Például Dave Foley, JK Simmons, Michael Paré, Ralf Moeller, Rick Hoffmann, Erick Avari vagy Verne Troyer. És most tegye fel a kezét, aki legalább 4 nevet felismert. Egyébként mindenki teljesen jól teszi a dolgát, a főszereplő Zack Warddal egyetemben, de végül is a Boll-filmekben soha nem a színészekkel volt a legnagyobb gond.

És itt jön az írás különösen szentségtörő része, amikor leírom, hogy én erre könnyedén kiszórok egy 7/10-et. Talán soknak tűnhet, de most, ahogy megnéztem másodszor is, még mindig helyénvalónak tűnik, úgyhogy marad. Valahol Boll azt nyilatkozta, hogy a Postal forgatókönyvénél csomó személyes dolgot is beletett, ami meg is látszik. Lehet egyébként, hogy Bollnak inkább vígjátékokkal kellene foglalkoznia, mert ugyan ez a script még közel sem tökéletes, de már így is látszik, hogy ebben egyértelműen tehetségesebb. Ugyan személyes tapasztalatom nincs, de ahogy olvastam, a korábbi ilyen irányultságú német munkái szintén egészen tűrhetőek, úgyhogy Uwe, kövesd az utad!

briangatwood | August 31st, 2008 at 12:10 am
Általános: kritika | Konkrét: 2007, 7/10, akció, Postal, vígjáték

blabla