Hellboy (2004)

Pokolfajzat

Nagy és vörös. Van farka (hátul is) és a jobb keze keze ultrakemény. Reszeli a szarvát és szivarozik. És a végletekig cinikus. Ő Hellboy, avagy lánykori nevén Pokolfajzat. Egy dolgot kell még tudnod róla: ha valami rosszat tennél, inkább ne kerülj az útjába.

There are things that go bump in the night. We are the ones who bump back.

Hellboyt 1993-ban alkotta meg képregényformában Mike Mignola, és mivel még életemben nem lapoztam át egyetlen füzetet sem, az eredettörténetből most elég is ennyi. Az előbb megosztott tényből viszont logikusan következik, hogy nem képregényfeldolgozásként tekintek rá, hanem egy fantasy akcióként, és az a helyzet, hogy annak kurva jó.

Azt is elmondom, hogy miért. Hellboy alapvetően olyan, mint egy kiégett zsaru. Állandóan morgolódik, cinikus és rohadtul nincs kedve bármit is tenni az emberiségért. Ennek ellenére mégis megteszi, mert képes rá, és mert más úgysem fogja. Igazi negatív hős, az olyat pedig szeretjük. Tulajdonképpen nem lehet megölni, de azért rendszeresen jól helyben hagyják. Ilyenkor van az, hogy bedühödik, és akkor kő kövön nem marad. És amiért nagyon működik ez a figura mozgóképen, az nem más, mint Ron Perlman, aki olyan lazasággal kelti életre a vörös démont, amire más színész egész biztosan nem lenne képes. Minden mozdulatából, minden megszólalásából egyvalami sugárzik: cool.

Oh, crap.

Aztán ott van a látványvilág, ami gondolom alapvetően a képregényből ered, viszont mindenképpen a zseniális Guillermo Del Toro-nak köszönhető, hogy mozgóképen úgy elevenedik meg, ahogy. Vagyis lenyűgözően. A gótikus és modern stílusjegyek összeházasítva egy kis steampunkkal, és máris csorog a nyálam. Hellboy rengeteg régi tévéje meg baromi jó, bár nekem alapból tetszik ez a régies formatervezés. És ne feledjük az egyéb lényeket sem, mert nem csak a kedvenc Vörösünk létezik ám. Az alapcsapat tagja még a kék Abe Sapien, a halember és Liz, a lány, aki mindig tüzel. A gonoszok oldaláról pedig Hitler felhúzhatós bérgyilkosa vagy éppen a sátán kutyái (vagy mik). Szóval a látvány elsőrangú, és mivel a film alapvetően a zúzós akciókról szól, elsőrangúnak is kell lennie. Ugyanakkor a humorral sem spóroltak szerencsére, így amikor Hellboy épp nem valami gonosz szörnyeteget mészárol le, mindig elereszt pár poénos megjegyzést. Persze sokszor még mészárlás közben is.

Did you ever lose track of him?
Well let’s see – there was that moment, when I had the train on top of my head…

A történet röviden, hátha valaki még nem ismeri: a második világháború végén Hitler megbízásából Raszputyin (igen, akit már a Boney M is megénekelt) egy kaput akar nyitni valami ocsmány helyre. A hős amerikaiak persze megakadályozzák, azonban egy kis vörös ördögszerű izének mégis sikerül átjutnia. Ő Hellboy, aki felnőve a BPRD (Paranormális Kutató- és Védelmi Hivatal) ügynöke lesz, és mindenféle csúnya gaz lényeket hatástalanit. Aztán visszatér Raszputyin, és még mindig ki szeretné nyitni azt a kaput, így Hellboy kénytelen kelletlen felölti ballonkabátját, és elindul dolgozni…

Nem tagadom egyébként, hogy elkötelezett rajongója vagyok a filmnek, hiszen jópárszor láttam már, de talán nem csak az elfogultság miatt hiszem, hogy jó. Lenyűgöző látványvilág, jól megcsinált akciók, poénos beszólások. Mi kell még egy igazi szórakoztató popcornmozihoz? Nekem semmi egyéb. A pontszám simán 9/10.