Black Irish (2007)

Fehér bárány

Mivel Emily Vancamp volt az oka annak, hogy egyáltalán tudomást szereztem a film létezéséről, rögtön itt az elején szeretném elmondani, hogy természetesen most is csodálatosan szép és aranyos volt, de sajnos túl keveset szerepelt, úgyhogy ha valaki csak miatta nézné meg, és a film egyáltalán nem érdekli, akkor inkább hagyja a fenébe. Hozzáteszem, ez nagy hiba lenne, ugyanis a Black Irish abszolút érdemes a megtekintésre.

A történetből nem fedek fel nagyobb részleteket, legyen elég annyi, hogy egy Bostonban élő amerikai ir családról, illetve főként a fiatalabbik fiúról, Cole-ról szól. A család amúgy sajnos tipikus, szóval bárhol máshol is élhetnének. Adott egy érzelmileg távolságtartó apa, aki nem veti meg a seritalt (talán még éppen nem alkoholista) és akinek az apai kötelességek teljesítése kimerül abban, hogy „ételt tesz az asztalra”. A felesége már régóta elhidegült tőle, de persze a „mehet a szőnyeg alá és mosoly” szellemében próbálja kommandírozni a családot. Cole bátyja a tipikus dühös kamasz, amúgy egy piti bűnöző-szerűség, a nővére pedig a fent említett cukorborsó Emily, aki a többiekhez képest tényleg kevesebbet szerepel, de azért fontos része van a történetben. Így éldegélnek ők szépen, amíg pár esemény be nem kopogtat, és kicsit megkavarja a dolgokat.

Black Irish

A jól megirt, valóságos, hihető karakterek mellett a film azért is működik, mert nem azt nyújtja, amit a hasonló alaphelyzetű sztoriknál várnánk. Általában ha a munkásosztályról látunk filmet, mindig az a bonyodalom, hogy a főszereplő ki akar törni az ideálisnak éppen nem nevezhető családi- és élethelyzetből, és a film végére – bár nagy nehézségek árán – sikerül is neki. Na itt semmi ilyen nincs. Egyszerűen csak egy család életébe nyerünk bepillantást a film játékideje alatt, ami nekem nagyon bejött. Szeretem az olyan filmeket, amiknél érződik, hogy a látott szereplőknek a film előtt is volt és utána is lesz életük. Nem valami nagy, sorsfordító eseményre van kihegyezve az egész, ami után jön a stáblista, a karakterek meg csak lógnak a levegőben, egyszerűen csak az történések egy pontján beszállunk egy másikon pedig ki. Jól körbemagyaráztam, de remélem érthető azért.

Az egész filmnek van egy furcsa hangulata egyébként. Nem mondanám, hogy pesszimista, de egy kicsit mindenképpen nyomasztó, morózus atmoszféra lengi körül, ami szerintem sosem baj. Az is furcsa, hogy nem lehet megmondani, mikor játszódik a film. A használati tárgyak (tévé, autók, bútorok) illetve azok hiánya (mobil, modernebb eszközök) a nyolcvanas éveket sugallja, a sokszor feltűnő baseballos utalások (emlegetett meccsek, játékosok, plakátok) az ezredforduló utáni időpontokra utalnak, a légkör és a szereplők viselkedése pedig az ötvenes-hatvanas évekbe illik. Bár tulajdonképpen a mai korba is passzolhat ugyanúgy, hiszen vannak olyan emberek, családok, akik a gondolkodásmódjukat tekintve 50-60 év késésben vannak a világhoz képest. Jó példa erre a filmben, amikor Cole-t kiveszik az egyházi iskolából, de az apa inkább arra fogja, hogy a fiúban tombolnak hormonok és már nem akar odajárni, minthogy megmondja az igazi okát.

A szereplőkről szintén csak jót irhatok. A két fiútestvért alakító srácok (Michael Angarano és Tom Guiry) filmográfiájuk alapján már elég sokat szerepeltek ezelőtt is (bár én semmiből sem emlékszem rájuk), és valóban hitelesen és jól játszottak, egyáltalán nem lógott ki náluk a lóláb. A szülők is jók voltak természetesen, bár sejtem, hogy Brendan Gleeson rutinból hozta az apa figuráját. Rajtuk kívül volt még a filmben Michael Rispoli a Sopranosból, aki jó volt, illetve Francis Capra a Veronica Marsból, aki hozta a szokásos büdös mexikói bűnöző karakterét, de hát ő amúgy is csak egy büdös mexikói (a bűnözőt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom), szóval nem érdekel senkit, milyen volt.

Összefoglalva tehát, a Black Irish leginkább családi drámának tekinthető, remek alakításokkal, nagy és hamis tanulságok nélkül. Gondolkoztam rajta, hogy hány pontot kapjon, de a nyolc talán már sok lenne, és Vancamp kisasszony is szerepelhetett volna többet, így végül maradok a 7/10-nél.

briangatwood | August 20th, 2008 at 8:44 pm
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla