Click (2006)

Távkapcs

Rövid leszek, mint a borravaló, mert dögfáradt vagyok, meg azért mégis csak egy Adam Sandler-filmről van szó, és ez mind tudjuk, mit jelent. Szóval, a Távkapcsot is ott siklott félre, ahol általában az összes többi Adam Sandler-film is félre szokott siklani. Nem, nem a főszereplő-választásról beszélek, sokakkal ellentétben nekem nincs különösebb gondom magával Sandlerrel. Közepesen tehetséges komikus, közepesen jó színészi képességekkel. A banánhéj, amit úgy tűnik, minden Sandler-fémjelzett filmnél odakerül az útba, nem más, mint a gonosz emberek által kitalált t-a-n-u-l-s-á-g, amit Hollywood pénzesebbik része sok-sok adandó alkalommal megpróbál minél erőteljesebben a nézők szájába rágni. Ettől persze a jobb érzésű embereknek minimum, hogy felfordul a gyomra, de még a kevésbé jó érzésűek is úgy konstatálják, hogy „de szar volt ez”.

Ebben az esetben is ez történt természetesen, és ezt sosem fogom megérteni. Adva van egy átlagos sztori, semmi kiemelkedő, de elfogadható azért. Adottak a színészek, akik képesek lennének prezentálni ezt a normális sztorit. Erre mi történik? A forgatókönyv becses írói beveszik a világmegváltás feliratú pirulát, aminek hatására szárnyalni kezdenek a gondolataik… Mi lenne, ha az egészet arra hegyeznénk ki, hogy milyen fontos a család, és hogy törődnünk kell a szeretteinkkel, és hogy nem rohanhatunk végig csak úgy az életünkön, eltekerve a kellemetlenebb részeket, mert akkor csomó fontos dolgot kihagyhatunk, és nincs második lehetőség? Ez is történik, a végeredmény pedig a Click. Persze nem hibáztathatjuk őket, biztos azért csapták össze ezt az ezerszer lerágott csontot befejezésnek, hogy a normális vég megírásának elmulasztásával felszabadított időt a családjukkal tölthessék…

Pedig alapvetően tényleg vicces volt a film, legalábbis én elég sokszor tudtam nevetni a poénokon, főleg a szomszéd gyerekkel kapcsolatosakon (hiába, mindenkinek van ilyen kis köcsög a környezetében), és még a Hoffos necces asztalramászós is belefért, de amikor elindult a VNT (Végső Nagy Tanulság) felvezetése, onnantól elkezdett inogni a léc, és mire elindult a stáblista, le is esett, ahogy kell. Éppen ezért a pontszám nagy kegyesen 6/10 lesz, de még az utolsó pont előtt két dolgot megemlítenék. Az első: Christopher Walken ahogy öregszik, úgy lesz egyre félelmetesebb. Komolyan, pár jelenetnél ezzel az őrült tudós hajjal elég félelmetes volt, mindenféle rossz érzések fogtak el tőle, mintha valami horrort néznék. A második és egyben lényegesebb, hogy vele ellentétben Kate Beckinsale pedig ahogy érik (ezt minden fiatalabb olvasó jegyezze meg egy életre, hogy a nők érnek, és nem öregszenek… kivéve persze a csúnya nőket), úgy lesz egyre szebb, vonzóbb és kívánatosabb. Ezt azért fontosnak tartottam leszögezni.

Click

briangatwood | August 28th, 2008 at 10:01 pm
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla