Waitress (2007)

Pincérlány – Édesen is csipős

A helyzet az, hogy a pitét nagyon szeretem, és ugyan Keri Russell régebben nem nagyon volt a radaromon, de a trailerben egyszerűen maga volt a báj, így rögtön kiemelt helyre került. És ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy Nathan Fillion, akkor egyből kiderül, hogy már jó ideje fokozott érdeklődéssel várom ezt a filmet. Ilyenkor szokott az lenni, hogy koppanok egy nagyot. De nem most, ugyanis a Waitress jó. Sőt.

Jenna kedves lány, pincérnőként dolgozik egy pitézdében, ahol mindenféle ínycsiklandó pite-kreációt készít nap mint nap. Az élete akár jó lehetne, ha nem lenne egy egoista, önző férje, aki folyamatos kontroll alatt tartja Jenna életét. Ilyen körülmények között döbben rá Jenna, hogy gyereket vár. Ráadásul a helyzete csak súlyosbodik, mikor találkozik új orvosával…

Tudom, úgy hangzik, mintha egy szokásos nyál lenne, de nem az. A Waitress kétségtelenül romantikus film, de hálisten nem az a fajta, ami után az embernek csömöre lesz és ha bármi módon visszakérhetné az elbaszott időt, megtenné. Sokkal inkább olyan, amit megnézve kicsit elgondolkozunk, és talán jobb kedvünk is lesz tőle. Köszönhető ez annak, hogy tényleg jól megírt karaktereket kapunk, élükön Jennával. Legtöbbször ott bukik el nálam egy romantikus film, hogy a női főszereplő egyszerűen nem elég érdekes, nem éri meg miatta hajtani. Keri Russell viszont annyira bájos, olyan kisugárzása van, ami egyszerűen átjön a képernyőn, és tényleg életre kelti, nagyon is szerethetővé teszi az általa alakított Jenna karakterét. Tényleg átérezzük a helyzetetét, azt, hogy szeretne kitörni az életéből, otthagyni a semmirekellő férjét, és szurkolunk neki, hogy végre eljöjjön az a pillanat, amikor megteszi.

Szerencsére ez a pillanat sem valami ragadós lila felhő képében köszönt be hozzánk, szóval hálisten nincs tejjel-mézzel folyó happy end, de mégis azt mondom, ennek pontosan így kellett lennie, bármilyen más befejezés csak elrontotta volna az addig felépített ívet.

Naná, hogy meg kell még említenem Nathan Filliont, aki miatt elsődlegesen felfigyeltem erre a filmre hosszú hónapokkal ezelőtt. Nálam ő nagyjából olyan magasságokban tanyázik, mint Bruce Campbell, akiről ugyebár tudjuk, hogy a földkerekség egyik legnagyobb arca, ever. Nyugi, nem fogom azt írni, hogy ő vitte a hátán a filmet, mert nem lenne igaz, de az biztos, hogy még ebbe a bárki eljátszhatná szerepbe is sikerült a szokásos coolságot belevinnie.

A végére az értékelés. A Waitress nem lesz az évezred nagybetűs romantikus filmje, de nekem az apró bicsaklások ellenére is nagyon bejött, így simán megkapja a 8/10-et. Még ilyet, még ilyet.