I Want Candy (2007)

Cukrosnéni

Két filmfőiskolás le akarja forgatni a nagy filmet, egy tuti párbeszédekkel tűzdelt romantikus noirt, ezért útra kelnek Londonba, mert ugye ott minden sarkon van egy produkciós cég, aki invesztálna. Sajnos Joe és Baggy épp a rossz sarkon fordul be, így nekik csak egy harmadosztályú, pornóval izé, felnőtt filmekkel foglalkozó jut. A gengszter-szerű producer persze feltételül szabja, hogy a filmben lennie kell jó sok szexnek, és a főszereplő Candy Fiveways, az ünnepelt pornó felnőtt film-sztár kell, hogy legyen. Baggy át is írja a forgatókönyvet, természetesen Candy-t is sikerül meggyőzni, így már indulhat is a pornó „romantikus film felnőtt jelenetekkel” forgatása, aminek majd látni akarják a végét is az emberek, nem kapcsolják ki a reszelés után (haha).

A két ismeretlen főszereplő srác elég jól játszott (bár a Baggy-t alakító nagyon nem volt szimpatikus), ráadásul olyan társakat kaptak maguk mellé, mint Eyecandy Michelle Ryan (aki hamarosan a Bionic Woman című sorozatban fog fél-robotoskodni), Mackenzie Crook (angol Office, hahó!) vagy éppen Carmen Electra, aki meglepő módon nem teljesen kutyaütő. Oké, valószínűleg (és remélhetőleg) sosem fogjuk meglátni az igazi drámai oldalát, amint egy megtört lelkű amish özvegyet alakít megrázó hitelességgel, de akkor is pozitív csalódás volt, hogy a válogatókon talán nem csak mellbedobással szokott győzni. Ráadásul minderre egy angol filmet nézve kellett rájönnöm. És ha már említettem, hogy angol: igazából nem mondható tipikus angol vígjátéknak, erősen érződik rajta a hasonló amerikai filmekből merítés, így leginkább csak az akcentusokon lehet érezni a szigetországi eredetet. A végén pedig még a megszokott happy endet is megkapjuk.

I Want Candy

Mindig jó olyan filmet nézni, amiben filmet forgatnak, már ha jól van megcsinálva. Az I Want Candy ilyen szempontból közepesen vizsgázott, vannak jobb és kevésbé jó pillanatai, de összességében szórakoztató alkotás. Nem olyan, amit hosszan lehetne méltatni (nem is teszem), de egy pillanatig sem bántam a másfél órát, mikor vége lett. A karakterek jók (főleg a három külföldi stábtag), és a poénok sem rosszak. Ugyan nincsenek többszörösen csavart filmes utalások, amik észrevételénél dagadhat a melle a celluloid-kockáknak, de azért kapunk pár híresebb idézetet, csak úgy szolídan.

Bár volt egy pillanat, amikor magához mérten kissé messzire ment a film (afféle toilet-joke, á la Amerikai pite vagy Van Wilder), nálam ez nem húzza le a pontszámot (mit mondhatnék, még mindig tudok nevetni a szarós-fingós poénokon is), úgyhogy 7/10-et simán megér.

briangatwood | September 19th, 2007 at 2:23 am
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla