28 Weeks Later (2007)

28 héttel később

28 hét telt el a járvány kitörése óta. A fertőzöttek szép lassan éhen pusztultak, Londont pedig amerikai katonai segítséggel elkezdtek megtisztítani és visszatelepíteni az embereket. De most komolyan, kinek jut eszébe egy ilyen hihetetlen baromság? Mármint nyilván a valóságban is ez történne, de logikusan végiggondolva rögtön látható, hogy mi lesz a vége, nem?

Pontosan az. Egy homokszem kerül a gépezetbe, a kór pedig újra elszabadul, és mi végignézzük a nagy mészárlást és London pusztulását. Elragadó látvány, ahogy a mesterlövészek sorban szedik le az embereket (előbb még csak a fertőzötteket, aztán inkább a „God will sort it out” elvre hagyatkozva), majd a forró napalm végigégeti az utcákat. Közben főhőseink próbálnak kijutni, de mi tudjuk, hogy hiába. A végzete úgyis mindenkit elér. Vagy nem?

Nagyon bele lehetne kötni bizonyos dolgokba, de egyrészt az emberiséget látva nem vagyok benne biztos, hogy nem így történne a valóságban. Az arrogancia (ha jön, majd legyűrjük!) és a mindenkinél jobban tudom (bár mondták, hogy ne, azért csak megteszem) valószínűleg ugyanide vezetne. Másrészt pedig ott van az a nagyon fontos tényező, hogy ez a film nagyot ütött. Akkorát, amit már rég nem tapasztaltam. Az egészet belengi valami fojtogató hangulat, szinte a kezdő képsoroktól egészen a stáblistáig (és még utána is) valami furcsa érzés kerített hatalmába.

28 Weeks Later

Nem félelem, vagyis nem olyan félelem, inkább valamféle szorongás volt. Szóval lehet, hogy éppen sikerült kiválasztani a tökéletes időpontot a megnézésre, de valami brutális módon hatalmába kerített az élmény. A kezdeti optimizmustól a gyülekező felhőkön át a kilátástalan menekülésig minden teljesen a helyén volt, tökéletesen illeszkedve. Az egyetlen csalódás akkor ért, amikor a végén nem történt meg, aminek meg kellett volna történnie. Persze ez a befejezés is teljesen logikus a felvezetésből, de jobban örültem volna, ha a forgatókönyvíró és a rendező növesztenek egy-egy pár herét, és nem legelik le birka módon a happy mealt.

Emiatt a végső értékelésben le kellene húznom a pontszámot, tudom, de egyszerűen nem tudom megtenni. Az összes logikátlanság és hiba ellenére is 9/10-es a film, a helikopteres aprítás pedig egyszerűen cool volt.

briangatwood | September 18th, 2007 at 6:55 am
Általános: kritika | Konkrét: , , , ,

blabla