3

A Charlie’s Angels és a technológia

Úgy néz ki, hogy az idei évad slágere termékelhelyezési szempontból a tablet lesz, szinte minden eddig megnézett epizódban felbukkant valami (nyilván főleg iPad). Nem lesz mindenről kép, de ezeket meg kell osztanom, már csak azért is, mert ha egy sorozat ilyen rohadt komolyan veszi magát, akkor duplán szánalmas ilyen mockup képernyővel előjönni. Ráadásul a klasszikus angyalos sorozat remake-jében még ez volt a legérdekesebb… Kattintásra nagyobbak.

A hotel rendszerét hackeli a srác a medence mellől, és még egy ilyet is elereszt: „I’m wired in”.

Charlie's Angels + remote

Ez csak simán vicces, ahogy az egyik fektetve, a másik meg fejjel lefelé tartja, miközben ugyanazokat az adatokat nézik.

Charlie's Angels + iPad

A klasszikus „let’s enhance” is előkerül. Az első az alapkép, a második amit összehoztak belőle. Külön poén, hogy teljesen más a perspektíva is.

Charlie's Angels + enhance Charlie's Angels + enhance

2

Dollhouse – 1×01 (2008)

Dollhouse – A felejtés ára

Elöljáróban annyit, hogy feltétel nélküli Whedon rajongó vagyok, nagyjából az a típus, aki tőle még a telefonkönyv tévéváltozatát is valódi izgalommal várná és örömmel nézné végig (hm, betűnként egy rész, meg is lenne két kábeles évad). Így nyugodtan mondhatom, hogy a Dollhouse számomra az utóbbi évek leginkább várt tévés eseménye volt. Még mielőtt elkezdeném taglalni, álljon itt a figyelmeztetés, hogy apróbb spoilerek előfordulhatnak, de azért semmi olyan, ami tönkretenné az élményt. Vagyis remélem, hogy semmi olyan. Tehát nem árulom el, hogy… Haha, azt hittétek, mi? Aki csak a sorozatra kíváncsi, ugorjon a harmadik bekezdéshez, mert a következőben a szokásos Whedon vs. FOX sírás következik.

Egy kis eredettörténet nagy vonalakban. A sorozat rögtön azzal a hendikeppel indul, hogy Joss Whedon készíti és a FOX adja. Az előző mondat első fele persze remekség rajongói szempontból, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy valami különlegeset és szórakoztatót fogunk kapni, viszont az a bizonyos három betű rögtön aggodalmakra ad okot. Whedon már szopott jó nagyokat a múltban a csatorna miatt, és annak ellenére, hogy szerinte most teljesen más lesz, a történések nem ezt látszottak beigazolni. A klasszikus Firefly-sors előjelei mutatkoztak a Dollhouse-nál is (újraforgatott majd kidobott pilot, felcserélt részek, pénteki adásnap, stb.), és ez valószínűleg a sorozat végéig tartani is fog, akármikor is legyen az. Tippem szerint a berendelt és elvileg kötelezően levetítendő 13 rész után.

Szóval Dollhouse. Az elnevezés egy olyan szervezetet takar, ami mindenféle célokra jól képzett ügynököket szolgáltat azoknak, akik meg tudják fizetni a szolgáltatást. A csavar ott van a történetben, hogy a jól képzett részt úgy érik el, hogy kitalált személyiségeket és azok emlékeit, képességeit vésik be az embereik agyába. Aztán amikor az esemény lezajlott, egyszerűen törölnek mindent, az ügynök pedig szépen visszakerül a dobozba, hogy üres fejjel, személyiség nélkül várakozzon a következő bevetésre.

Dollhouse

Ahogy írtam, abszolút Whedon rajongó vagyok, ennek ellenére mégsem vetemednék arra, hogy a tökéletes jelzőt használjam a Dollhouse pilottal kapcsolatban. A Mestert kevésbé ismerőknek elmondom, hogy az általa fémjelzett alkotások általában nem azzal ragyognak ki a tömegből, hogy teljesen eredetiek, hanem azzal, hogy képes a sokszor látott sablonokat úgy megcsavarni, egy olyan pluszt beletenni, amitől az egész berobban a képedbe. A történet most sem túl eredeti, nézés közben többször is eszembe jutott a Nikita, és azt is el kell ismerni, hogy van hasonlóság a a Christian Slater által főszerepelt és tavaly csúnyát bukott My Own Worst Enemyvel is, csak annál azért sokkal jobban össze van rakva. Mindenesetre az biztos, hogy ennek az alapnak egy adag whedonizmussal jó nagyot kellett volna robbannia. Hogy mégsem tette, arra egy magyarázatot tudok mondani: nincs whedonizmus.

Ugyan arról meggyőzött, hogy ezt néznem kell továbbra is, de őszintén szólva ha nem tudnám, hogy az ő keze munkája, akkor bizonyosan bekerülne a „nem rossz, de semmi extra” dobozba. Ugyanis pontosan erről van szó, egyáltalán nem lett rossz, de semmi extrát, semmi Whedonosat nem nyújt. Persze az is lehet, hogy ez csak a pilot és főleg a FOX hibája volt (a fejesek szerint az eredeti pilot nem volt túl érthető, ezért kellett egy új, ami jobban megmagyarázza a dolgokat), és a továbbiakban majd fülig érő szájjal fogok bólogatni. Nagyon remélem, hogy így lesz. Nem gondolom egyébként, hogy ezt jobban ki kellene fejteni, akiket érint azok úgyis értik, akiket meg nem, azokat talán nem is fogja zavarni.

A Whedon-fanboyok amúgy rögtön kétszer is örülhetnek a szereplők miatt, hiszen kapunk Eliza Dushkut és Amy Ackert is, ami szerintem már majdnem tökéletes duplázás. Természetesen mindketten jól játszanak, de főleg Acker, ráadásul neki a karaktere is elég érdekesnek tűnik, nagyon remélem, hogy kiderül a háttértörténete rendesen. Dushku is jó persze, csak nála a szerepből adódóan nem lehet karakterről beszélni.

Az értékeléssel kicsit gondban vagyok, és most elő fogom venni a kettős mércét. Ugyanis a készítő miatt már megnézés nélkül járt volna a 10 pont ész nélkül, de megnézés után már tudom, hogy ez sajnos túlzás lenne. Sőt, ha úgy nézem, hogy ez kinek a sorozata, akkor csak kb. 6 pontot ér az elvárások nem teljesítése miatt. A későbbiekben a kreatív stáb bővülni fog egy bizonyos Tim Minnearral és Jane Espensonnal, és remélhetőleg egy nagy adag Whedon-mojóval is, és akkor majd lehet szó magasabb pontszámról ezen a skálán is, de jelenleg ez így kevés hozzá. Viszont ha sima sorozatként tekintek a Dollhouse-ra, akkor a pilotnak jár 8 pont, mert technikailag jól összerakott és érdekes volt, és a behozott kisebb-nagyobb szálak és utalások eléggé pozitívan mutatnak előre a továbbiakra. Legyen a kettő közötti 7/10. Csak az a baj, hogy nem akarok sima sorozatként tekinteni rá…