Twilight (2008)

Alkonyat

A film megnézése után felmerült bennem egy kérdés, ami azóta sem hagy nyugodni. Miért vannak annyira oda ezért a tinilányok? Illetve most eszembe jutott még egy, nevezetesen, hogy ezek vajon ugyanazok a tinilányok, akiknek rögtön elkezd nedvesedni a bugyija, ha szóba kerül a High School Musical? Mert akkor végképp nem értem. Na jó, persze értem én. Közhelyes, de tényleg nincs új a nap alatt, és ez igaz erre a sztorira is. Ezerszer láttuk-olvastuk már, csak sokkal jobb kivitelezésben. Viszont ez nem igaz a mai fiatalokra.

És ebben rejlik szerintem a Twilight sikere, mert igaz, hogy ugyanazokat a kliséket, fordulatokat használja fel, mint a régi klasszikusok, ugyanakkor olyan formában, ami a fiatalok számára könnyebben érthető, könnyebben befogadható. Mi meg fanyalgunk, pedig igazság szerint nem kéne. Őszintén hiszem egyébként, hogy egyes alkotások negatív megítélésének maguk a rajongók a legfőbb okai. Mert milyen lehet egy olyan könyv vagy film, aminek a legfőbb rajongói bázisa a 18 év alatti lányok köréből kerül ki? Nyilvánvalóan nyálas szar. Pedig a Twilight (a film, a könyvet nem olvastam) közel sem annyira nyálas, mint gondolnánk a körülötte kialakult hisztériából.

Az persze igaz, hogy eléggé klisés és nagyjából semmi eredeti nincs benne, de mégis egy vállalható romantikus film két tiniről, akik közül az egyik történetesen vámpír. Ez a tény pedig mindenféle gondokat okoz kettőjük kapcsolatában. Közben jönnek más vámpírok is, akik gonoszak, és akkor a jó vámpírok blablabla. Mindenki el tudja képzelni, ha valaha olvasott vagy látott bármi hasonlót. A különböző vámpiros témák összefűzése elég jól sikerült amúgy Stephenie Meyernek, viszont az olyan jelenetekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, mint amikor Bella neten rákeres egy könyvre, majd a könyvet áruló könyvesboltra, hogy aztán amikor hazaviszi, egy találomra kinyitott oldalpáron talált szóra ismét a neten keressen rá…

Twilight

Ami egyébként nagyon tetszett, az a történések helyszínéül szolgáló Forks városát körülvevő természet. Ilyen helyeket látva mindig arra gondolok, hogy mennyire kurva jó lehet ott élni. Eső, sár, még eső, kis napsütés, és ha úgy akarja az ember, senkit nem lát hetekig. Álom.

Az Edwardot alakító Robert Pattinson jellemzésére még a film megnézése előtt kitaláltam a nyálas kis geci kifejezést, amit az egész normális színészi játékával ugyan sikerült egy kicsit árnyalnia, de nem sokkal. Mondanám, hogy szerintem egyáltalán nem jóképű, de akkor tuti megkapnám, hogy csak irigy vagyok, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy nem kifejezetten szimpatikus. Már a Harry Potter valamelyik részében is eléggé sunyi menyétképűnek tűnt, és azóta sem változott, de ez persze csak az én véleményem.

Kristen Stewarttal pedig az a helyzet, hogy a kezdeti nem annyira tetszést már egy ideje felváltotta az egyre jobban tetszés, köszönhetően annak a megfoghatatlan valaminek vele kapcsolatban, amit nem tudok jobban definiálni, de elég izgalmas. Ugyanakkor Bellaként a filmben eléggé vérszegény (haha, rossz vámpíros poén, értitek), eszköztára nagyjából a tátott szájas mély gondolatokat tükröző nézést jelenti. Azért nem tudok haragudni rá.

Nem fogom túlzottan felpontozni az Alkonyatot, de ha azt nézem, hogy a nem kevés előítéletem és a két órás játékidő ellenére is sikerült a filmnek a pozitív oldalon maradnia, akkor egy 7/10-et mindenképpen érdemel.

briangatwood | April 5th, 2009 at 10:05 am
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla