Taken (2008)

Elrabolva

Bryan valaha a kormány problémákat megelőző embere volt (csak sejtjük, hogy ez mit jelenthet), de kilépett, hogy több időt lehessen a lányával. Ez ugyan kicsit problémás, hiszen a felesége már más férfit boldogít, de azért főszereplőnk próbál jó apa lenni. A jó apa pedig aggódik, például amikor a kislánya Párizsba készül. De aztán aggodalma ellenére mégis elengedi, a baj pedig természetesen be is következik. A Taken fő kérdése, hogy vajon mi történik, ha valamivel magadra haragítasz egy profit? Természetesen utánad megy, és addig nem áll le, amíg ki nem nyírt, és vissza nem szerezte a lányát. És mi történik, ha ezt a bizonyos profit Liam Neeson játssza? Nos, akkor van egy kurva jó filmünk.

I don’t know who you are. I don’t know what you want. If you are looking for ransom, I can tell you I don’t have money. But what I do have are a very particular set of skills. Skills I have acquired over a very long career. Skills that make me a nightmare for people like you. If you let my daughter go now, that’ll be the end of it. I will not look for you, I will not pursue you. But if you don’t, I will look for you, I will find you, and I will kill you.

Neeson ugyanis tényleg remek, nagyon hihetően alakítja az aggódó apát, aki azért aggódás ellenére sem felejti el a kiképzést, és végig higgadtan viselkedik. Zseniális például, amikor a lányát éppen elrabolják, és ő nem a bullshitet löki a telefonban, hogy minden rendben lesz és ne félj, hanem próbálja a legtöbb infót begyűjteni, amin aztán elindulhat. Ez így leírva béna, de szerintem a film egyik legjobb jelenet volt. Ez a profizmus egyébként az egész filmre jellemző, főszereplőnk semmit sem tesz fölöslegesen, módszeresen halad a végcélja felé. Talán ez a film egyik hibája is egyben (már ha annak lehet nevezni), hogy nincsenek tévutak. Mindig ott van egy nyom, ami elvezet a következőhöz, emberünk sosem téved vakvágányra. Emiatt sajnos nem annyira valósághű a film, de igazából ez nem akkora nagy hiba, ami élvezhetetlenné tenné a Takent, hiszen ahogy írtam, Neeson simán befoltozza ezeket a kisebb-nagyobb lukakat az alakításával.

Az elrabolt lányt egyébként Maggie Grace alakítja, és az a helyzet, hogy nem is rosszul, hiszen amíg a végén meg nem láttam a nevét, nem is tudatosult bennem, hogy őt látom. Aztán van itt még nekünk Famke Janssen pár percnyi szerepléssel, akinek szerintem évről-évre egyre kockább feje (de legalábbis álla van). Rövid szerepekben feltűnik még Xander Berkeley és Holly Valance is. A film forgatókönyvírója pedig Luc Besson, akinek hosszú idő óta ez az első tényleg értékelhető munkája. És ha már az adatoknál tartok, a rendező előző és egyben első filmje a B13 című ostoba, de amúgy látványos és szórakoztató film volt.

Taken

A forgatókönyv hibáival ellentétben viszont az akciók szinte tökéletesek. Talán a tűzpárbajoknál van egy kis „ezt hogy úszta meg?” érzés, de a puszta kezes harcok ezt is kiküszöbölik. Az új trendnek megfelelően itt is Bourne-szerű közelharcok vannak, csak kamerarángatás nélkül, ami nekem nagyon bejött. Mindig is imádtam azokat a filmeket, amik az önvédelem hatékony módját mutatják be, és nem a percekig tartó látványos verekedésekre mennek. Szűk helyeken, fölösleges mozdulatok nélkül elintézni valakit sokkal életszerűbb, sokkal inkább látszik profinak, mint valami rúgkapálós izé. De nem húzom tovább ezt az írást, mert még csomó filmről kellene firkantani, és a lényeg már úgyis itt van. A Taken egy teljesen korrekt film, kellemes másfél óra az akcióra vágyó nézőknek, úgyhogy meg is kapja a 8 pontot.

briangatwood | September 1st, 2008 at 12:50 am
Általános: kritika | Konkrét: , , ,

blabla